Philips AZ1509/17 Instrukcja Użytkownika Strona 70

  • Pobierz
  • Dodaj do moich podręczników
  • Drukuj
  • Strona
    / 211
  • Spis treści
  • BOOKMARKI
  • Oceniono. / 5. Na podstawie oceny klientów
Przeglądanie stron 69
68 KORALL 38.
tulajdonítják, akit, illetve akiket akrónikás valamilyen okból követendő példa-
képként állít az olvasó elé, ahogyan például Nagy Károly vagy II. Henrik aregens-
burgi császárkrónikában (Kchr) arex justus et paci cus ideálját testesíti meg, vagy
akár példaként említhetjük az úgynevezett „Dalimil”-krónika (DalP) leírását is,
amely szerint már acsehek azok, akik amagyarokat keresztény hitre térítik.
A magyarokat ugyan keresztény hitre térítik, de akereszténység és pogányság
közötti ingadozásuknak akrónikaírók szintén külön  gyelmet szentelnek. Így
megemlítésre kerül I.András (1046–1060), majd I.Béla király (1060–1063) is,
akik anép kérésére engedélyezik apogány életmódhoz való visszatérést. AVata
és  a János-féle pogánylázadás kegyetlenkedéseit, de Levente pogány beállított-
ságát szintén kiemelik. II. István (1116–1131) és IV. (Kun) László (1272–1290)
tetteinek leírásánál ugyanakkor nagy hangsúlyt kap akunoknak amagyarokkal
szembeni, túlzott előnyben részesítése, és pogány életmódjuk. II. István például
nem akart megházasodni, „hanem megelégedett ahajadon nőkkel”.
122
IV. László
szintén „megvetette aházasság intézményét”, és pogány ágyasokat vett magá-
hoz,
123
vagyis egyikük sem különbözött Attilától, aki maga is „nagy nőcsábász
volt.
124
Egyébként IV. László egész uralkodása negatív exemplumként szolgált,
főleg abban atekintetben, hogy hova vezethet egy uralkodó nem keresztény élet-
módja, és mindez milyen hatásokkal bírhat az egész ország életére vonatkozóan.
Szintén pogány tulajdonságnak minősül asuperbia (kevélység, dölyf), amely
ugyancsak Attilától kezdve majd minden magyar királynak tulajdonsága.
125
Kiemelendő még, hogy ellentétben más keresztény országokéval, apápa
magyarországi törekvései sorra sikertelenek, parancsai pedig teljesítetlenek marad-
tak. Amagyarok nem fogadták el apápa által állított királyokat – például 1290-
ben IV. (Kun) László halála után, vagy éppen Károly Róbertet –, apápai legátu-
soknak pedig sorra dolgavégezetlenül kellett visszatérniük amagyarok földjéről.
Ugyancsak itt kell megemlítenünk az elemzett krónikákban aMagyar
Királyság tárgyalása kapcsán felbukkanó, amagyar uralkodó seregében szolgáló
legkülönbözőbb népeket (kunokat, besenyőket, görögöket, ruténokat, szilézia-
iakat, rácokat, bosnyákokat és másokat), akik között aszerzők elbeszélése sze-
rint szép számmal akadtak pogányok,
126
még azt követően is, hogy amagyarok
már keresztény hitre tértek.
127
Azelbeszélések szerint akunokon (Valwen) és vad
oláhokon (Vlachin) kívül mohamedán kálizok és más izmaeliták (Kotziler und
Koltzil) is éltek akirályság határain belül, vagyis alegkülönbözőbb származású
és hitű, valamint alegkülönfélébb, sajátságos nyelvet beszélő népek. Amagyar
seregben szolgáló számos nép közül akrónikások általában akunok – háború és
122
HHzF hj
v
: „sonder begnu
e
gt sich allein mit den ledigen weibern”.
123
„verschmacht den eelichn stant”. Erről olvashatunk JUUChr 497; HvMUchr 209; JdU 26;
StRchr 24408–24425.
124
HHzF iiij
v
: „ein grosser weibler”.
125
Lásd Attila kapcsán például HHzF c
v
: „seine angeborne ho art”.
126
RvE 2553–2568. Lásd még ehhez JUÖChr104, 35 skk.
127
Például RvE 2559–2560: „[...] manege unkristenlichu kint, in vromdin sundir sprachin (furcsa
[számunkra idegen] sajátságos nyelvű, nagy számú nem keresztény gyermek)”.
Przeglądanie stron 69
1 2 ... 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 ... 210 211

Komentarze do niniejszej Instrukcji

Brak uwag