
Csukovits Enikõ • Források, mûfajok, lehetõségek: A középkori Magyarország-kép elemei 17
anyagra számíthatunk. Afolyamatosság különösen szembetűnő az osztrák tarto-
mányok történetírásában, amelynek megindításában, művelésében alegjelentő-
sebb kolostorok – Melk, Zwettl, Heilingenkreuz és Kremsmünster, illetve abécsi
skót bencés apátság – jártak az élen. Azosztrák kolostorok évkönyvei – ame-
lyeket együttesen Annales Austriae névvel illet aszakirodalom – szoros és gyak-
ran kölcsönös kapcsolatban álltak egymással, ekapcsolat részleteit, jellegét azon-
ban máig sok homály fedi.
48
Rövid, lényegre törő bejegyzéseik közt rendszeres
amagyar tárgyú információ, összességében – valamennyi évkönyv anyagát együt-
tesen hasznosítva – szinte minden évre találunk magyar adatot.
49
AHarcias Fri-
gyes osztrák herceg 1246-os halálát követő osztrák-magyar, illetve cseh-magyar
hadjáratok, összecsapások, békekötések, astájerországi magyar uralom történései
egészen az 1278. évi, Habsburg győzelmet hozó dürnkruti csatáig gazdag muní-
ciót szolgáltattak az évkönyveket vezető szerzeteseknek. Aküzdelmekről aleg-
részletesebben az Osztrák rímes krónika, vagyis az Österreichische Reimchronik,
Ottokar von Steier német nyelven, versben írt történeti munkája számol be.
50
A 15. század krónikásai közül két szerzőt kiemelkedő hely illet meg az
osztrák történetírás panteonjában, akik magyar szempontból is méltán ítélhe-
tők jelentősnek: omas Ebendorfer, abécsi egyetem tanára, és Jakob Unrest
karintiai plébános. Szemléletük, műveltségük, körülményeik és helyzetük egy-
aránt eltért egymástól, mint ahogy munkásságuk is különbözik, közös voná-
suk azonban, hogy mindketten hagyományos, aközépkor krónikairodalmába
illeszkedő műveket alkottak. Ebendorfer munkái közül magyar szemmel nézve
is aszerző főműve, aChronicon Austriacum, Ausztria krónikája alegértékesebb
– aszerző összegyűjtötte, rendszerbe foglalta az osztrák történelem saját korában
elérhető forrásanyagát, amelyből személyes hangvételű krónikát írt.
51
Magyar
vonatkozásokban különösen gazdag Jakob Unrestnek, St. Martin am Teshels-
bergen plébánosának német nyelvű Österreichische Chronikja.
52
Csonkán fenn-
maradt szövege az 1435 és 1499 közötti időszak történetét taglalja, és különösen
az 1468-as évtől kezdve fontos forrása nem csupán az osztrák tartományoknak,
közülük is elsősorban Karintiának, de az osztrák-magyar viszony, Mátyás oszt-
rák háborúinak részletes elmesélésével amagyar történelemnek is. Unrest nevét
említve azonban még egy munkáját feltétlenül ki kell emelni, habár akutatás
történeti szempontból nem tartja jelentősnek: Von dem landt Vngern weyland
48
Azosztrák évkönyvekre elsősorban Redlich 1882; Lhotsky 1963; Wattenbach – Schmale 1976:
209–230; felsorolásuk: CFH I.108–109 (219. sz.).
49
Figyelemre különösen érdemes aBabenbergek házi kolostorában 1123-tól vezetett Anna-
les Melli censes (MGH SSIX. 484–501, magyar vonatkozású bejegyzései: CFH I.155–156,
754–756), ahozzájuk kapcsoló klosterneuburgi (MGH SSIX. 607–746; CFH I.761–768),
továbbá az admonti (MGH SSIX. 569–579; CFH I.89–90) évkönyvek.
50
ÖRChr. Magyar vonatkozású részek: CFH III. 1780–1953; rövid magyar vonatkozású ismerte-
tése Pór 1893. Aműről Huber 1883; Loehr 1937; újabban Moeglin 1987.
51
Lhotsky (Hrsg.) 1967.
52
Grossmann (Hrsg.) 1957.
Komentarze do niniejszej Instrukcji