
168 KORALL 38.
A szerző akonklúzióit, melyeket tehát egyrészt aKözép-Európában fenn-
maradt mágikus szövegek katalogizálására és elemzésére, valamint aszövegekhez
köthető személyek körének meghatározására és jellemzésére alapozza, hét kérdés
köré építi fel. Ezekből többek között kiderül, hogy aközépkori Közép-Európa
nem csupán anyugatról érkezett hatások befogadására rendezkedett be. Amel-
lett, hogy itt találhatók meg olyan kézirat-kincsek, mint ahihetetlen népsze-
rűségre szert tett Picatrix hosszú változatának egyetlen (fennmaradt) illusztrált
példánya, ez arégió önálló terméssel is büszkélkedhetett. Műhelyeiből került ki
többek között amágikus hadviselés módozatait boncolgató Bellifortis, mely egész
Európát meghódította, vagy akígyók és békák fogyasztását propagáló Antipocras,
és olyan formabontó alkotások is, amilyen aNicolaus Melchior nevével jelzett,
mise-formába öntött alkimista értekezés volt. Amegmaradt kéziratok alapján
úgy tűnik, hogy míg amágikus szövegek nagy részét nyugati eredetik alapján
másolták, kompilálták vagy bővítették, addig az alkímiában „eredeti” munkák-
kal is találkozunk. Ami pedig aszövegekhez köthető személyeket illeti, Láng arra
amegállapításra jut, hogy közülük szinte senki sem igazán „kívülálló”, atársada-
lom peremére sodródott gura, hanem egyetemi tanárok, szerzetesrendek tagjai,
egyházi vagy udvari tisztségviselők, orvosok, mérnökök, és hozzájuk hasonló sze-
mélyek tartoznak közéjük.
Az egyik legérdekesebb kérdés éppen az, hogy ezek az egytől-egyig tanult,
kritikus gondolkodásra, önre exióra képes emberek hogyan is hihettek amági-
kus praktikákban. Aszerző figyelmeztet rá, hogy akorabeli ember tudomá-
nyos-vallásos világképébe természetesen illeszkedett amágia, ahogyan az aszt-
rológia vagy az alkímia legitimitását sem vitatták, legfeljebb hatáskörüket- és
mechanizmusukat illetően tértek el avélemények. Aközépkori ember továbbá
bízott atapasztalatban (experimentum), mely alatt nem ahipotézisek szisztema-
tikus tesztelését kell érteni, hanem sokkal inkább gyakorlati észleléseket, illetve
(ókori) szaktekintélyek véleményének feltétel nélküli elfogadását. Aföldön állva
például valóban úgy látszik, mintha acsillagok haladnának körbe, akárha mind-
egyikük egy-egy kijelölt, rögzített pályán haladna, miközben aFöld mozdulat-
lan, ezért aptolemaioszi világképet alegtöbben fenntartások nélkül elfogadták.
Amágia ugyanígy „működött”: apraktikák alkalmazása után bizony voltak olya-
nok, akik csodálatos módon meggyógyultak, akiknek szerelme végre viszonozta
odaadásukat, akik ostrommal bevettek egy-egy várat – ezeket az eseteket akor-
ban nyugodtan lehetett amágia sikerének elkönyvelni. Asikertelenséget pedig
ahiányos felkészüléssel, az alapanyagok silány minőségével, akedvezőtlen boly-
góállásokkal magyarázhatták. Amágikus módszerek hatástalansága alegritkább
esetben merült fel azokban, akik alkalmazták őket.
A végére marad az akérdés, amit ismertetőnk elején már idéztünk: voltak-e
kifejezetten mágikus helyek Közép-Európában, olyan egyetemi vagy más körök,
ahol amágiát intenzíven, vagy éppen szervezetten tanulmányozták és művelték,
és vajon Krakkó ilyen mágikus helynek számított-e? Tanulhatott-e Faust mágiát
Krakkóban? Láng válasza határozott nem. Aforrásokból kirajzolódik ugyan
Komentarze do niniejszej Instrukcji