
14 KORALL 38.
Az európai krónikások figyelmét egyaránt kivívta, ha amagyarok jelentet-
tek veszélyt, és ha Magyarország került veszélybe – békés esemény ritkán kerül-
hetett a gyelem középpontjába. Atörténelmi krízishelyzetek szinte azonnal, az
eseményekkel egy időben megjelentek az elbeszélő forrásokban, és nem csupán
aszomszédos országokban-tartományokban, de akontinens távolabbi vidékein is.
Azegykorú történeti irodalom ily módon pontosan jelzi, melyek voltak amagyar
történelem európai horderejű, köz gyelemre méltó eseményei. Atörténeti iroda-
lom azonban azt is szemléletesen mutatja, hogy az adott eseményt csak megtörtén-
tekor érezték-gondolták jelentősnek, vagy az esemény után egy-két emberöltővel,
esetleg századokkal később is számon tartották. Minél nagyobb a„hír” krónikás
említéseinek aszáma, minél szélesebbek az említések földrajzi elterjedésének hatá-
rai, és minél jobban széthúzódik az említések időbeli megoszlása, annál bizto-
sabbak lehetünk az adott esemény (vagy eseménysor) történelmi fontosságában.
Emutatók alapján elsősorban akalandozó hadjáratok, akeresztény magyar állam
megalapítása, atatárjárás és atörök veszély tett szert alegnagyobb európai ismert-
ségre. Mellettük akeresztes hadjáratok Magyarországot érintő eseményeiről is
viszonylag nagyszámú forrás tudósít – ez esetben azonban az érdeklődés elsősorban
nem amagyaroknak, hanem maguknak akeresztes hadjáratoknak szólt.
Az Európába beköltöző magyarok több mint fél évszázadon át maguk
jelentettek veszélyt akontinens lakossága számára. Amagyar történetírás által
eufemisztikusan kalandozásoknak nevezett hadjáratokat átélt, arról híreket
halló, akövetkező magyar támadástól rettegő vidékek krónikásai természetesen
beszámoltak ahadjáratokról; érthető, hogy amagyarokról közvetett és közvetlen
információkat egyaránt főként ehadjáratoknak köszönhetően szerző történet-
írók ahonfoglalást is mintegy akalandozások szemüvegén keresztül szemlélték.
34
A„pogány”, „barbár”, „bárdolatlan” magyarok megítélése az ezredfordulón,
akereszténység felvételével esett át gyökeres változáson. Amagyar fenyegetés
megszűnését látható hálával fogadták Európa írástudói: akeresztény magyar
állam megalapítójáról, I.(Szent) István királyról 1526-ig körülbelül ötszáz kül-
földi krónikás emlékezett meg.
35
A„békétlen”, pogány magyarok „békés” keresz-
ténnyé válása olyan fontos eseménynek számított, amely félezer évvel később
is helyet kapott akrónikákban, sőt, aróla szóló tudósítások száma évszázadról
évszázadra gyarapodott – nincs még egy békés eseménye aközépkori magyar tör-
ténelemnek, amely ilyen széles körben tett szert ismertségre. István király jó híre
visszamenőleg is javított amagyarok megítélésén. Atörténetírók ettől kezdve
akalandozásokat is bizonyos megértéssel tárgyalták, olyan eseményként, amely –
mentségül szólva – még amagyarok megkeresztelkedése előtt történt.
36
34
Aforrásrészeket eredeti nyelven közreadó CFH mellett akorszak forrásai több magyar nyelvű
kiadásban is megjelentek: MHK; MEH; HKÍF.
35
Gombos 1988 [1938]: 631.
36
„Hungari adhuc pagani”, „Hungari ante baptismum”, stb. Ajelenséget említi, apéldákat össze-
gyűjti, felsorolja Gombos 1988 [1938]: 638.
Komentarze do niniejszej Instrukcji