
146 KORALL 38.
utazó mögött Christoph Seipp, apozsonyi színigazgató, számos szórakoztató mű
szerzője rejtőzött.
21
Az1793-ban megjelent útleírás harmadik fejezetében Leh-
mann „kevéssé ismert könyvére” hivatkozik,
22
amelyben egyes szám harmadik
személyben – ami egyébiránt művének jellemzője – saját magáról ír. Statisztikai
munkájában Martin Schwartner is rámutat arra, hogy Seipp és Lehmann egy és
ugyanazon személy.
23
Awormsi születésű Seipp eredetileg Jénában, Giessenben
és Heidelbergben tanult teológiát és jogot, majd aszínészi pálya kedvéért feladta
tanulmányait. Kezdetben különböző, egyébként sikeres vándorszínházak tagja-
ként járta be aNémet Birodalmat. Aforrások tanúsága szerint 1774-től Pozsony-
ban lépett fel. 1781-ben Seipp Pozsonyból Temesvárra utazott, majd Szebenben
lépett színpadra, ám végül elhagyta Erdélyt, hogy visszatérjen választott hazá-
jába, Pozsonyba. Valószínűleg ezeket az élményeket jegyezte le az 1785-ben meg-
jelent útleírásában. 1786-ban azonban aszínész ismét nekiindult anagyvilágnak.
Seipp útja ezúttal Morvaországon, Szilézián keresztül aKárpátok által körülölelt
Szepességbe vezetett, majd innen atokaji borvidéken, amáramarosi hegyeken át
Erdélybe, ahonnan Kolozsváron, Tordán, Szebenen, Temesváron keresztül visz-
szajött Magyarországra, Szeged, Kecskemét, Pest érintésével egészen Pozsonyig.
Utazásának célja pusztán szakmai természetű volt, saját megfogalmazásában:
„Ha az író utazik, akkor erre munkája kényszeríti. Ilyenkor nincs ideje arra, hogy a
látottak végére járjon, csupán észleli azokat, s gondolatait zsebreteszi. Vajon miért
utazza aszerző keresztül-kasul Magyarországot? Azt állítják, hogy szakmai utakat
tesz.”
24
A szerzőt ahivatása késztette arra, hogy beutazza Magyarországot: fellé-
pett aszíntársulattal, és igyekezett az újabb fellépésekhez olyan helyeket felku-
tatni, ahol anémet színház iránt érdeklődés mutatkozott.
25
Seipp útleírásának
előszavában aművészi egyszerűség retorikája mögé bújva mutat rá arra, hogy vál-
21
Például anyolcvanas években többek között aBriefe buntschäkigten Innhalts munka szerzője
([Seipp] 1788). Azonban néhány színdarabot is írt, többek között például Die Tabacksdose: eine
Anekdote fürs eater ([szerző nélkül], [S. l.], 1780); Das Steckenpferd: Toleranz: ein Lustspiel in
vier Zeittheilchen ([szerző nélkül], [S. l.], [év nélkül]); Für seine Gebieterin sterben: ein Trauer-
spiel in fünf Aufzügen von Christoph Seipp (P. U.Mahler, Preßburg – Leipzig, 1785).
22
Amelyről azt állítja, hogy „Er muss sich dessen bedienen, doch nur so, wie man sich einer
Charte bedient. Auch hat sich zwischen der Zeit, als Lehmann gereist ist, und des Verfassers
Reise, manches verändert. Dies wird sorgfältig bemerkt werden. [...] berichtigt [...] so sorgfältig
als man immer nur gegen sich selbts seyn kann. (Vagyis az utazónak ezt kell használnia, de csak
úgy, ahogy egy térképet használnak. ALehmann és az író utazása között eltelt időben egy smás
azért megváltozott. Ezt gondosan észre kell majd venni [...], helyesbíteni kell [...], legalább
olyan gondossággal, ahogy az ember magával szemben eljárna.).” [Seipp] 1793: 393.
23
Schwartner 1798: 19.
24
„Wenn der Verfasser reist, so nöthigt ihn sein Beruf dazu. Erhat dann nicht Zeit, der Sache,
welche er sieht, bis auf den Grund nachzuspüren, er bemerkt sie, und setzt seine Gedanken
darüber in seine Brieftasche. Warum der Verfasser gerade durch und um Ungarn reist? Esist
gesagt, daß er Berufsreisen mache.” [Seipp] 1793: előszó.
25
[Seipp] 1793: előszó.
Komentarze do niniejszej Instrukcji