
68
Elengedhetetlen volt a területek pontos összeírása, amely feladatra már köz-
vetlenül a háború végét követően, 1945. június 12-én felállították a Mezőgazdasági és
Erdészeti Minisztérium Összeíró Bizottságát. Az Összeíró Bizottság ún. járási bizott-
ságokat hozott létre, amelyek 1946 januárjáig elvégezték a rájuk bízott munkát.
16
Sok
helyütt gondot okozott, hogy a lakosok a háborúban megrongálódott (vagy régebbi)
házukból egyszerűen átköltöztek egy elhagyott, jobb állapotú házba, és gyakran a
földeket is önkényesen vették művelés alá. A hatóságok úgy döntöttek, hogy e csalá-
doknak vissza kell térniük eredeti lakhelyükre (erre határidőt szabtak meg). A másik
problémát az ún. mudzsahirok
17
okozták, akik Bosznia-Hercegovina területéről mene-
kültek el, és szintén üresen maradt házakban telepedtek meg. A dokumentumok tanul-
sága szerint létszámuk összesen mintegy 24 000 fő lehetett. Egy részüket az NDH
idején telepítették horvát területekre, és a boszniai munkaerőhiány is amellett szólt,
hogy visszatelepítsék őket a szülőföldjükre. Ez nemsokára meg is történt, körülbelül
7000 család kényszerült visszaköltözni Boszniába.
18
Az említett csoportokon kívül
végleg elkobozták az NDH idején, adomány útján szerzett birtokokat is.
A politikai előkészítés szempontjából a kormány részéről a legfontosabb lé-
pés a Telepítésügyi Minisztérium (Ministarstvo kolonizacije) létrehozása volt, mely-
nek vezetője Sreten Vukosavljevié lett. A reform előkészítését az új minisztérium, a
Mezőgazdasági Minisztérium és az új hatalom egyéb szervei végezték. Az alapelgon-
dolás az volt, hogy pontosan felmérik, melyik jugoszláv tagköztársaság rendelkezik
népességfölösleggel és melyik szabad termőfölddel, majd pedig telepítésekkel oldják
meg mindkét térség „problémáját" (maximum 1,5 hektár földet osztva a családok
minden tagjára számítva). Az agrárkérdés megoldását tehát főleg a telepítési politiká-
ban látták. Sokáig nem volt világos, hogy a kommunista vezetés a földet magántulaj-
donba akarja-e adni, amint azt Edvard Kardelj, a kormány alelnöke javasolta, vagy a
parasztok csak használatba kapják az állami tulajdonban maradt földet, miként Moša
Pijade, az AVNOJ elnökségének alelnöke indítványozta. Végül az előbbi mellett dön-
töttek, és rögzítették, hogy földet csak olyan személy kaphat, aki azt meg is műveli.
Az állami kézben maradó birtokoknak azt a szerepet szánták, hogy a rajtuk folyó ter-
melés „példaként szolgáljon" a kis- és középbirtokon élőknek, valamint a városokat
ellássa élelemmel.
Jogi szabályozás, az agrárreform végrehajtását végző szervek
A birtokviszonyok rendezésével kapcsolatos első jelentős határozat 1944. november
21-én született: Jugoszlávia Népfelszabadító Antifasiszta Tanácsa (AVNOJ) elnöksége
az ellenség vagyonának állami tulajdonba vételéről határozott. Ezt követően sorra
születtek a birtokviszonyokat szabályozó törvények és határozatok. Az agrárreformról
és a telepítésről rendelkező törvényt már 1945. augusztus 23-án meghozták, majd 1946
márciusában kiegészítették azt.
1
' Az Ideiglenes Nemzetgyűlés egyhangúlag megsza-
vazta a törvényt, holott előtte sok kritikusa akadt, akik elhamarkodott lépésnek tartot-
ták a törvény elfogadását. A törvény két alapelvéről már volt szó: 1) a föld azt illeti
meg, aki azt megműveli, 2) az adományozott birtok az új birtokos magántulajdonává
válik.
20
A törvény 24. cikke azonban kimondta, hogy a föld tulajdonosa a kapott föld-
birtokot 20 évig nem oszthatja fel, nem adhatja el, nem műveltetheti haszonbérletben,
és az elzálogosítást is megtiltották. Az agrárreformról és a telepítésről rendelkező
törvény hat részből állt. Az általános rendeletek mellett különösen a birtokok kisajátí-
Komentarze do niniejszej Instrukcji