
60
nagyobb birtokok kialakítására törekedett volna a kormányzat, akkor több parasztcsa-
lád maradt volna továbbra is föld nélkül vagy nagyon kis birtokkal. A kormányok nem
tudtak - s bizonyára nem is akartak - a parasztságon belül egy réteget kiemelni és
preferálni. A falun belüli nagyobb fokú vagyoni különbségek veszélyeztethették volna
a társadalmi békét is.
A birtokstruktúrában az agrárreform következtében beállt változásokat szinte
lehetetlen számszerűen illusztrálni. Egyes, főképpen a déli területek vonatkozásában
hiányoznak a korábbi adatok, más vidékekről, amelyek korábban nem alkottak köz-
igazgatási egységet, mint a Vajdaság, szintén nincsenek összefoglaló adatok, végül
pedig a bánságok szerint közzétett statisztikák sem vethetők teljes mértékben egybe a
korábbiakkal. Mindezek ellenére megállapítható, hogy csak Szlovéniában, Horvátor-
szágban, Szlavóniában és a Vajdaságban következett be valamilyen változás a birtok-
szerkezetben, ott, ahol a nagybirtokok egy részét felszámolták. Az új kisgazdaságok
keletkezésével megnőtt a kisbirtokok száma. Szlovéniában és Horvátországban 77%-
kal, illetve 60%-kal nőtt az 1-5 hold nagyságú gazdaságok száma 1929-ig (Szlovéniá-
ban 18 387, Horvátországban 108 620, a Vajdaságban 61 620 új gazdaság jött létre).
Jóval kevesebb 5-20 hold közötti, a középbirtokok kategóriájába sorolható gazdaság
keletkezett: Szlovéniában 155 (0,5%), Horvátországban 8283 (4,3%), a Vajdaságban
16 541.
41
Az új gazdaságok alakulása ellenére - mivel addig is ez a birtoknagyság
dominált igen erősen a birtokszerkezeten belül - alig nőtt az öt hektár alatti birtokok
aránya az összes gazdaságon belül: a századfordulóhoz viszonyítva Horvátországban
71%-ról 74%-ra, Szlovéniában valamivel nagyobb arányban, 51%-ról 57%-ra (hozzá
kell tenni: a gazdaságok létrejöttének egyéb okai is voltak, mint például öröklések, a
zadrugák felbomlása, tehát nem csak az agrárreform). A kis, 5 hektár alatti birtokok
területének az aránya az összes megművelt földterületen belül néhány százalékkal
emelkedett (a Dráva bánságban 13,3%-ot, a Duna bánságban 21,3%-ot, a Száva bán-
ságban 39,3%-ot tett ki 1931-ben). Jelentősen csökkent azonban a 100 hektár feletti
nagybirtokok által elfoglalt területek aránya a Vajdaságban, illetve Horvát-
Szlavónországban. Az 1931. évi statisztika azt mutatja, hogy a Duna bánság agrárterü-
leteinek 7,5%-át alkották a 100 hektár feletti birtokok, míg korábban a Vajdaságban a
müveit földek akár 30-40% közötti részét is elérték. (A Duna bánság és a Vajdaság
területe nem egyezett, mivel a Dunától délre eső szerbiai kisbirtokos területek is a
Duna bánsághoz tartoztak, de pontosabb összehasonlítható adatok híján ezekkel iehet
valamennyire rámutatni a változásokra.) Horvátországban a századforduló körül 26%-
nyi volt a 100 hektár feletti nagybirtokok területének aránya, 1931-ben a Száva bán-
ságban pedig kereken 10%.
42
A földreform nyomán és annak ellenére, hogy sokan földhöz jutottak, nem
szűnt meg a földnélküliek rétege. A Vajdaság parasztságának körülbelül 30%-a tarto-
zott a földnélküliek csoportjába. Következett ez részben a földreform végrehajtásának
sajátosságából, miszerint a földosztásnál szinte kizárólag az államnemzethez tartozók
igényeit vették figyelembe, így a nemzeti kisebbséghez tartozó parasztok nem kaptak
földet (1918 előtt például a Bácskában a földnélküliek 41%-át magyarok, 18%-át né-
metek tették ki, s ez az akkor 34 ezer főt számláló csoport később sem jutott birtok-
hoz).
43
Az 1931. évi népszámlálás szerint Jugoszláviában az 1,96 millió parasztgazda-
ságból 193 ezernek nem volt földje. Ugyanez a népszámlálás azt is kimutatta, hogy
főfoglalkozásban 452 ezer fő volt napszámos, a mezőgazdaságból élők közel 9%-a. Ok
alkották a földnélküliek rétegét, de szinte kizárólag valamennyien az északi területe-
ken laktak (a Duna bánságban 190 ezer, a Száva bánságban 92 ezer, a Dráva bánság-
Komentarze do niniejszej Instrukcji