
25
1959 tavaszától azonban francia kezdeményezésre a közeledés megindulásá-
nak lehetünk tanúi. 1959. március 25-én tartott sajtóértekezletén De Gaulle kijelentet-
te, hogy Franciaországnak lehetnek közös érdekei a Szovjetunióval. Arról is beszélt,
hogy ha egyszer létrejön a német egység, akkor sem szabad megváltoztatni Németor-
szág mostani határait. Ez az állásfoglalás az Odera-Neisse határ elismerését jelentette
francia részről, és nagyon pozitív reakciókat váltott ki a lengyel hivatalos körökben. A
Trybuna Ludu szerkesztőségi cikkében Lengyelország határainak első nyugati meg-
erősítéseként méltatta a tábornok szavait. Mintegy viszonzásképpen, a lengyel vezetés
hivatalos lapja utalt rá, mennyire örülnek, hogy e „nyilatkozat éppen egy olyan állam
vezetőjétől származik, amelyhez Lengyelországot a hagyományos barátság szálai
fűzik". Ettől kezdve a többi kelet-közép-európai országban is - különösen Magyaror-
szágon - árnyaltabb cikkek kezdtek megjelenni Franciaországról. A francia közeledés
újabb jeleként 1959 októberében De Gaulle párizsi látogatásra hívta meg Hruscsovot,
melyre alapos előkészületek után 1960. március 23. és április 3. között került sor. Bár
az őszinte légkörűnek mondott tárgyalások során nem született megállapodás semmi-
lyen lényeges nemzetközi kérdésben, maga a látogatás ténye, a másik fél jobb megér-
tése volt a fontos. Az újra hatalomra került De Gaulle számára ez jelentette az első
közvetlen kapcsolatfelvételt a szovjet blokkal, így Kelet-Közép-Európával is. Lendüle-
tet adott a kulturális kapcsolatok fejlesztésének Lengyelországgal és Magyarországgal,
mely államokkal megkezdődött a politikai tárgyalások előkészítése is.
16
Franciaország és a kelet-közép-európai országok közeledését az algériai hábo-
rú lezárulása is elősegítette: az itteni hivatalos körök nagy megelégedéssel vették tu-
domásul De Gaulle bejelentéseit az algériaiak önrendelkezéséről, majd a tűzszünetről
és a függetlenség megadásáról. A francia fél együttműködési készségét tovább növel-
te, hogy a kubai rakétaválság - amint fentebb láttuk - felerősítette De Gaulle-ban a
„Két Nagy" által meghatározott blokkpolitika megszüntetésének igényét. Ennek meg-
valósítására új esélyt látott a szovjet-kínai konfliktus kibontakozása nyomán. A fran-
cia vezető ugyanis arra számított, hogy ez tápot fog adni a Moszkvával szembeni füg-
getlenségi törekvéseknek Kelet-Közép-Európában.
17
Láthatta is ennek első jeleit Ro-
mániában. De Gaulle ezeket a tendenciákat erősíteni kívánta, remélve, hogy térségünk
országai eljutnak majd a teljes szuverenitásig.
IH
A szovjet csatlósállamok önállósági
törekvéseinek támogatása már a IV. Köztársaság idején is megfigyelhető volt, most
azonban e politika látványosabb lett, és nagyobb nyomatékot kapott.
Bár a szovjet blokk sajtója kritizálta, hogy De Gaulle elutasította Hruscsov-
nak a nukleáris kísérletek befagyasztására vonatkozó javaslatát, továbbá hogy 1962
szeptemberében nagy sikerű látogatást tett az NSZK-ban, és hogy olyan határozottan
kiállt az amerikaiak mellett a kubai rakétaválság idején, mindez azonban nem vetette
vissza lényegesen a kapcsolatok épülését. Ezt jelezte, hogy 1963. decemberben a ma-
gyar-francia diplomáciai kapcsolatokat nagyköveti szintre emelték.
19
A röviddel en-
nek bejelentését megelőzően a Quai d'Orsay-re látogató magyar tanácsos is kifejezte,
hogy kormánya a kultúra, a tudomány, a mezőgazdaság és az ipar területén egyaránt
szívesen látná a kapcsolatok fejlesztését Párizzsal, amire a francia illetékesek nyitott-
sággal reagáltak.
20
A kapcsolatépítés felgyorsulása, 1964-1966
A Franciaország és Kelet-Közép-Európa közti kapcsolatok további épülését számos
tényező segítette. De Gaulle, illetve az általa irányított francia diplomácia részéről
Komentarze do niniejszej Instrukcji