
43
fogalmazta meg: míg a Coetus előterjesztésének elutasítása azt a látszatot keltené,
hogy az egyház visszavonja a korábbi elítélő állásfoglalásait, addig az elítélés újbóli
ünnepélyes megfogalmazása negatív hatással lehet a kommunista államok katolikusai-
nak sorsára, és egyúttal ellentétes volna a zsinat szellemével is, miszerint „nem érint
»politikai« kérdéseket, nem fogalmaz meg anatémákat, nem beszél a kommunizmus-
ról".
53
A kérdés eldöntésére VI. Pál végül egy szűk körű értekezletet hívott össze a
zsinat elnökségének, titkárságának és a dokumentumot előkészítő bizottságnak veze-
tőivel. Ezen az értekezleten fogadták el végül Felicinek a pápa feljegyzése ismeretében
előterjesztett kompromisszumos javaslatát, mely szerint a „kommunizmus" kifejezés
használatának kerülésével, a lábjegyzetbe kerüljön a korábbi elítélést megfogalmazó
dokumentumokra való utalás.
54
A szentszéki keleti politika területei
Az egyház és a kommunizmus közötti párbeszéd elvi alapjainak fokozatos kidolgozá-
sával egyidejűleg a II. Vatikáni Zsinat idején a Szentszék új keleti politikája tovább
formálódott. Míg az enyhülő nemzetközi légkörben XXIII. János pápa által elindított
tapogatózások - a meghirdetett zsinat pasztorális, egyetemes és ökumenikus dimenzió-
jával szoros összefüggésben - elsődlegesen a vasfüggönyön túl élő katolikusok hely-
zetének javítását és az ortodox egyházakhoz való közeledést célozták, a gyakorlatban
szerzett tapasztalatok alapján a II. Vatikáni Zsinat időszakára a keleti politika egy új
szemponttal gazdagodott.
A szocialista tömb országaiban működő püspökök, illetve a moszkvai orto-
dox megfigyelők zsinati jelenlétének elérése során szerzett tapasztalatok ugyanis ismé-
telten világossá tették: jóllehet az ún. Ostpolitik sohasem irányult közvetlenül a Szov-
jetunió felé,
55
a szentszéki keleti politika céljainak eléréséhez Moszkván át vezet az
út.
56
Ebből a felismerésből három egymással szorosan összefüggő feladat következett.
Mindenekelőtt a Szentszék nemzetközi tekintélyének elismertetésére/növelésére volt
szükség. Enpek eléréséhez elengedhetetlen volt továbbá a korábban az Egyesült Álla-
mok szövetségi rendszeréhez sorolt Vatikán
57
függetlenségének és önálló világpoliti-
kai elképzeléseinek markánsabb megfogalmazása, hiszen csak ebben az esetben volt rá
remény, hogy minkét fél komolyan veszi.
58
A Moszkvával való kapcsolatfelvételhez és
egy sikeres enyhülési politika kivitelezéséhez végül meg kellett találni azokat a közös
témákat, amelyekben mind a Szentszék, mind a szovjet vezetés érdekelt volt.
5
''
A Vatikán és a kommunista kormányzatok közötti tárgyalások egyik lehetsé-
ges kiindulópontja a gazdasági segítségnyújtás volt. Miután azonban a húszas évek
ilyen irányú szentszéki kísérletei sikertelennek bizonyultak, a XXIII. János nevével
fémjelzett keleti politika új területeket keresett.
60
Ugyancsak a két világháború között felmerült már az is, hogy a kapcsolatokat
a Szovjetunió nemzetközi elfogadottságra irányuló törekvésére építsék. Az újonnan
alakult bolsevik állam számára kétségtelenül komoly eredmény lett volna, ha elnyeri a
szentszéki elismerést. A kommunista vezetés azonban nem volt hajlandó arra, hogy
biztosítsa az ellentételezésként kért szabad hitoktatást, vagy legalább engedélyezze a
katolikus hierarchia állami jóváhagyással történő utánpótlását, a tárgyalások 1927-re
megszakadtak.
61
Később, a második világháború idején hiába jelezte XII. Piusz a
Szovjetunió vezetőinek, hogy a Szentszék nem zárkózik el diplomáciai kapcsolatok
létesítésétől, Moszkvának ekkor nem állt érdekében semmiféle közeledés.
62
A helyzet
a Sztálin halála után kezdődő nemzetközi enyhülés keretei között kezdett fokozatosan
Komentarze do niniejszej Instrukcji