
49
ben volt kitéve az állami szervek elnyomásának, ráadásul püspöki székhelyeinek egy
része nyugati területre esett, ami ugyancsak növelte mozgásterét.
Az egyház helyzetének javítása Csehszlovákiában, Magyarországon és Litvá-
niában látszott égető fontosságúnak.
97
Ezen államok hozzájárulása ugyanakkor, hogy a
püspökök egy része - illetve Litvánia esetében néhány pap - kiutazhatott a zsinatra,
reményre adott okot. Nem véletlen tehát, hogy a Szentszék előbb ezen püspökök köz-
vetítésével, majd a zsinat első ülésszaka után saját diplomatáin keresztül Budapest és
Prága irányába tette meg az Ostpolitik első lépéseit.
98
Litvánia végül azért maradt ki a
sorból, mert a korábbi remények ellenére az első ülésszakon részt vevő papok útján
küldött szentszéki kapcsolatfelvételi kísérletre nem érkezett válasz. A cseh és magyar
esetben tapasztalt sok kezdeti hasonlóság ellenére a tárgyalások végül Magyarország
esetében vezettek előbb - 1964-ben - részsikerhez.
A szentszéki keleti politika a zsinat után
VI. Pál pápa, miközben ismételten hangsúlyozta, hogy a kommunista ateizmus és a
kereszténység tanai összeegyeztethetetlenek, a zsinat tanításával összhangban kitartott
amellett, hogy az egyháznak minden területen párbeszédre kell lépnie a modern világ-
gal. A vasfüggönyön túli egyházak helyzetének javítására irányuló szándékon és a
korszak olasz belpolitikai erőviszonyainak figyelembevételén túl ez a dialógus melletti
elkötelezettség is fontos szerepet játszott abban, hogy VI. Pál folytatta a kommunista
rendszerekkel a zsinat időszakában megkezdett párbeszédet.
99
1
A szocialista tömbbel politikai síkon folytatott dialógus - a szentszéki keleti
politika - fő célkitűzései a zsinat után sem változtak. Az 1960-as évek második felére,
részben a II. Vatikáni Zsinat tanítása és a pápai megnyilatkozások, részben pedig az
Ostpolitik gyakorlata nyomán, a Szentszéknek sikerült változtatnia azon a képen,
' amely az egyházat a nyugati érdekek elkötelezett kiszolgálójaként tüntette fel. A tan-
beli és a gyakorlati dialógus közötti különbségtétel, valamint a szentszéki keleti politi-
ka rugalmassága mögött a szocialista országok vezetői „ideológiai fellazítást" célzó
taktikai lépést sejtettek,
100
a „békés egymás mellett élés" ideológiája jegyében mégis
mind nagyobb készséget mutattak a közös érdekek mentén való pragmatikus együtt-
működésre. Ez az együttműködési készség különösen kézzelfogható módon nyilvánult
> meg 1969. március 31-én, amikor Magyarország római követe hivatalosan átnyújtotta
a Vatikán képviselőjének a Varsói Szerződés országainak 1969. március 17-én kelt
felhívását, és ezzel a Szentszéket is meghívta a tervezett európai biztonsági és együtt-
működési konferenciára.
101
A Vatikánban tisztában voltak azzal: a meghívás elődlegesen annak köszön-
hető, hogy a Szovjetunió és szövetségesei a Szentszék erkölcsi tekintélyével akarták
alátámasztani azt a kezdeményezést, amellyel valójában csak a béke melletti elkötele-
zettségük őszinteségét kívánták demonstrálni, és a súlyosbodó gazdasági helyzet or-
voslására nyugati gazdasági kapcsolataikat kiszélesíteni. A Szentszék mégis a meghí-
vás elfogadása mellett döntött, mert úgy ítélte meg: a részvétel a nemzetközi konferen-
cián fontos célkitűzéseinek megvalósításához biztosít kitűnő lehetőséget. Azzal, hogy
teljes jogú tagként hívták meg az értekezletre, mindenekelőtt a Szentszék nemzetközi
pozíciója erősödött. A részvétel ugyanis segített tisztázni a Szentszék nemzetközi jogi
státuszát és eloszlatni azokat a kétségeket, amellyel a múltban a Szentszék diplomáciai
tevékenységére tekintettek. Tekintettel ugyanis a nemzetközi közösség többi jogala-
nyával fenntartott viszony sajátos jellegére, korábban sokan úgy vélték, hogy a Szent-
Komentarze do niniejszej Instrukcji