
59
tudják majd az ottani pénzpiacot a kölcsön felé édesgetni. A Népszövetség szintén úgy
számolt, hogy a majdani kölcsön egyharmada fog a tengerentúlról érkezni.
A magyar kormány ugyanakkor félt is a majdani ellenőr széles hatáskörétől.
Az Ausztriában útjára indított szanálás főbiztosa, a holland Alfred Zimmerman szigorú
és hajthatatlan ember volt, aki az osztrák kormánnyal és lakossággal állandó feszült-
ségben végezte munkáját. Érthető, hogy a magyarok szerettek volna egy hasonló for-
gatókönyvet elkerülni. Bethlen a maga részéről már 1923 szeptemberében felvetette
informális formában a Népszövetség vezetőinek, hogy a leendő főbiztos hatásköre
kisebb legyen, mint az Ausztriában folyó gyakorlat.
7
Egy valamivel későbbi levélben a
pénzügyminiszter is annak a véleményének adott hangot, hogy Ausztriában „az ellenőr
úgyszólván diktátori hatalommal bíró pénzügyminiszter szerepét tölti be... az ellenőr
tudomása nélkül vagy éppen ellenére alig történhetik valami Ausztriában."
8
Popovics
Sándor, a nyáron megnyíló Nemzeti Bank elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a
kormány és a leendő főbiztos közötti „harmonikus együttműködés" nagyon fontos,
mert ez elejét veheti egy nagyon szigorú kontrollnak.
9
Úgy tűnt tehát, hogy csak egy
amerikai lehet a megfelelő főbiztos, akivel majd szoros kooperációt kell létesíteni egy
némileg enyhébb ellenőrzés reményében.
A magyar kormány ezen gondolat szellemében kezdett neki a megfelelő fő-
biztos megtalálásának. Az első komoly célszemély William Procter Gould Harding, az
amerikai Szövetségi Jegybank bostoni ágának volt a vezetője. Széchenyi még decem-
berben jelentette, hogy „Harding úr az állás elfogadására elvben hajlandónak mutatko-
zott, és a fizetésre és jövendő feladataira vonatkozólag részleteket kért".
10
Bethlenék
joggal örülhettek, hiszen a név jól ismert volt pénzügyi körökben, sőt még politikai
támogatást is kapott. Wilson elnök korábbi első számú bizalmasa azt mondta Eric
Drummondnak, a Népszövetség főtitkárának, hogy szerinte Harding kinevezése lenne
a „lehetséges legjobb módja, hogy az amerikai pénzügyi együttműködést Közép-
Európában biztosítsák".
11
Egyik magyar napilap tudni vélte, hogy a posztot minden-
képpen egy amerikai kapja, és amikor a Hardinggal kapcsolatos hírek megérkeztek, a
magyar lapok egyöntetűen lelkesek voltak.'" Annak ellenére, hogy a Népszövetség és
Magyarország is örömmel fogadta volna az amerikai kinevezését, Harding egészségi
állapotára hivatkozva végül is visszautasította a felkérést. Ez a nem várt esemény kel-
lemetlenül érintette a résztvevőket, és az idő előrehaladtával egyre sürgetőbb lett, hogy
megtalálják a főbiztost.
A posztra ezután Roland Boyden volt a legesélyesebb, de ő személyes okokra
hivatkozva nem vállalta el.
13
Maga helyett viszont Jeremiah Smith, Jr.-t ajánlotta, régi
jó barátját. Drummond gyorsan értesítette a Népszövetség Magyar Bizottságát, misze-
rint a „legmagasabb pénzügyi körök Amerikában ugyanezt vallják".
14
Ez nagyon fon-
tos volt, hiszen a Népszövetség úgy számított, hogy a leendő kölcsön egyharmada az
amerikai pénzpiacról érkezik, így meglehetősen lényeges volt, hogy a majdani főbiztos
élvezze az ottani bankok szimpátiáját. A brit külügyi és pénzügyi körök egyértelműen
azt támogatták, hogy a személy amerikai legyen.
11
A legmeghatározóbb vélemény
Thomas Lamonté volt, a J. P. Morgan & Co. egyik vezető partneréé. Mivel ő segített
egy évvel korábban az osztrák kölcsön amerikai részének kibocsátásában, nem beszél-
ve a Morgan-ház presztízséről, nem csoda, hogy a Népszövetség igen nagy figyelem-
mel és megértéssel fogadta, amikor Smithre tette a voksát.
10
Ez gyakorlatilag el is dön-
tötte a kérdést. Ezzel egy addig gyakorlatilag ismeretlen ember került a nemzetközi
pénzügyi és politikai kapcsolatok középpontjába. De ki is volt valójában ez az ember?
Komentarze do niniejszej Instrukcji