
40
dek radikális társadalmi változásait figyelembe véve újrafogalmazta az egyház társa-
dalmi tanítását, igen közel került az egyenlőség és a béke között alapvető összefüg-
gést, valamint a társadalmi és gazdasági fejlődést az emberi jogok alapfeltételeként
hirdető szocialista állásponthoz. A „szocialista tábor" fülének nemcsak az egyenlőség
és az igazságosság hangoztatása volt kedves, hanem a fegyverkezési verseny elítélése
is. A Mater et Magistra ráadásul - bár elismerte a kommunizmus téves jellegét - úgy
beszélt róla, mint korának egyik tévedéséről: XXIII. János pápa nem becsülte alá a
kommunizmus kihívását, mégis azáltal, hogy a kor többi tévedésével egy sorba he-
lyezve relativizálta jelentőségét, utat nyitott egy újfajta politikai gyakorlat számára.
28
XXIII. János - azáltal, hogy a kommunizmus kérdése már nem foglalt el
központi helyet felfogásában - a Szovjetuniónak a béke és a fegyverzetcsökkentés
érdekében elhangzott javaslatait többé már nem egy olyan stratégia részeként értékelte,
amelynek egyetlen célja a Nyugat éberségének kijátszása. Az új pápa ugyanis úgy
vélte, hogy egy olyan nemzet, amely az utolsó világháborúban húszmillió embert
veszített, biztosan őszintén békére vágyik."'' Ezt a Mater et Magistrábm is jelentkező
újfajta hozzáállást nagy megelégedéssel fogadták a sztálini időszakhoz képest pragma-
tikusabb külpolitikát folytató Moszkvában.
10
A geopolitikai téren bekövetkezett válto-
zásokkal
31
számoló Nyikita Szergejevics Hruscsov ugyanis az SZKP 1961. októberi
XXII. kongresszusán a Szovjetunió fő külpolitikai céljának a „békés egymás mellett
élést" tűzte ki. Az új szovjet külpolitikai célok elérését pedig nemcsak az Egyesült
Államokban és Nyugat-Európában jelentkező háborúellenes mozgalmak segíthették
elő: a Kreml mindinkább számolt a „Nyugat-ellenes" új pápa által vezetett katolikus
egyház támogatásával is.
32
Hruscsov már korábban ilyen támogatásnak érezte XXIII.
János pápának a berlini fal építése idején kialakult feszült világpolitikai helyzetben
tanúsított magatartását.
33
Amikor ugyanis a németek nyugatra szökését meghiúsítani
hivatott berlini fal felépítésére (1961. augusztus 12-13.) az amerikaiak az atomkísérle-
tek megújításával feleltek, és nem látszott kizártnak egy újabb háború kirobbanása,
XXIII. János pápa az ún. „el nem kötelezett országok" belgrádi konferenciája alkal-
mából, 1961. szeptember 10-én Castelgandolfóban elmondott beszédében a fegyver-
zetcsökkentés mellett emelte fel szavát.
4
XXIII. János pápának a II. Vatikáni Zsinat meghirdetésével egy időben meg-
kezdett keleti irányú tapogatózásai a zsinat kezdetére meghozták az első eredménye-
ket. A pozitív tapasztalatok és mindenekelőtt az a tény, hogy - szinte az utolsó pilla-
natban - sikerült elérni a vasfüggönyön túli püspökök legalább részleges zsinati rész-
vételét, megerősítették a pápát abban, hogy a Szentszék fő céljait - az üldözött egyhá-
zak helyzetének javítását és az ökumenikus párbeszédet - a várhatóan tartós fennállású
kommunista rendszerrel folytatott párbeszéddel lehet elérni.
Miközben a párbeszédre kész új szentszéki keleti politika már évek óta for-
málódott, elvi alapjainak első megfogalmazására meglehetősen későn, XXIII. János
utolsó — a zsinat modern világgal és a kommunizmussal kapcsolatos állásfoglalása
szempontjából is különösen jelentős Pacem in terris kezdetű enciklikájában került
csak sor.
35
Az 1963. április 11-én közzétett és újszerű módon valamennyi jó szándékú
emberhez címzett dokumentum az államok belső békéjének és az egyes országok és
népek közötti békés egymás mellett élésének feltételeit tárgyalva szólt a kommuniz-
mus kérdéséről. A pápai enciklika - miközben továbbra is hangsúlyozta, hogy helyte-
len minden olyan világkép, mely az Isten abszolút értékeket és rendet biztosító létét és
az ember függőségét elutasítja, és vázolta az Isten elfogadásán alapuló helyes társa-
dalmi rendet, valamint az emberi jogok hangsúlyozásával burkoltan kritizált minden
Komentarze do niniejszej Instrukcji