
47
kérdéseihez kínált szempontokat és kritériumokat. A modern világ és a katolikus egy-
ház kapcsolatát bemutató pasztorális konstitúció így nem csupán a kommunista kor-
mányokkal megkezdett kétoldalú kapcsolatok alapjait fektette le az egyháznak az
ateista kommunizmushoz fűződő viszonyának tisztázásával, hanem a Gaudium et spes
a háború és béke kérdésére vonatkozó tanítása elméleti bázist nyújtott a szentszéki
keleti politika itt tárgyalt nemzetközi dimenziójának továbbfejlődéséhez is. Ráadásul
az a tény, hogy az egyháznak a formálódó Ostpolitik szempontjából jelentős kérdések-
kel kapcsolatos álláspontját a II. Vatikáni Zsinat egy dokumentuma is kifejtette, előse-
gítette a Szentszék nemzetközi tekintélyének a mindenkori pápa személyétől való
függetlenebbé válását.
A Szentszék fokozottabb részvétele a nemzetközi politikában és ezzel együtt
határozott fellépése a béke megőrzéséért - mint jeleztük - a konkrét pasztorális kérdé-
sek megoldására tett lépések logikus következménye volt. A II. Vatikáni Zsinat meg-
hirdetéséhez szorosan kapcsolódó egyik ilyen terület az ökumenizmus volt. A katoli-
kus egyház XXIII. János pápa által kezdeményezett ökumenikus nyitásának szükség-
szerű eleme volt a kapcsolatfelvétel az orosz ortodox egyházzal. Az ökumenizmus
tágabb keretein belül az ortodox-katolikus párbeszéd ugyanis elképzelhetetlen volt az
ortodoxián belül jelentős súlyt képviselő moszkvai patriarkátus mellőzésével.
87
Az első közvetlen kapcsolatfelvételre 1962 júliusában került sor. Az Egyhá-
zak Ökumenikus Tanácsának ülésén a Vatikán képviseletében, megfigyelőként részt
vevő Johannes Willebrands, a Keresztény Egységtitkárság titkára felvetésére Nikodém
(Rotov), Jaroszlavl érseke, a moszkvai patriarkátus külügyekért felelős vezetője nem
zárkózott el attól, hogy megfigyelőket küldjenek a II. Vatikáni Zsinatra. Az ortodox
főpap ugyanakkor egyértelművé tette: nem kizárólag az egyház döntésétől függ a rész-
vétel lehetősége. Ebben az összefüggésben kapcsolódott össze a kommunizmus elíté-
lésének kérdése az orosz megfigyelők jelenlétének kérdésével. Az orosz patriarkátus
megfigyelőinek részvétele csak azt követően vált lehetővé, hogy előbb Nikodém és
Eugene Tisserant bíboros, a bíborosi kollégium dékánjának metzi találkozóján, majd
Willebrands 1962. szeptemberi moszkvai útja során a katolikus egyház - közvetetten -
megfelelő biztosítékot nyújtott a Kremlnek, hogy a zsinat tartózkodni fog a kommu-
nizmus nyílt elítélésétől.
88
A moszkvai patriarkátussal kiépített kapcsolatok azonban nem csak a zsinat
és a katolikus egyház ökumenikus kapcsolatainak sikere szempontjából voltak jelentő-
sek a Vatikán számára. XXIII. János és Adzsubej alkalmi találkozását leszámítva egé-
szen VI. Pál és Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter 1965. októberi találkozásáig
Moszkva és Róma között az ökumenikus kapcsolatok jelentették az egyetlen folyama-
tosan működő csatornát.
89
Az elsődlegesen a közép-európai, katolikus többségű álla-
mok irányában jellemző szentszéki diplomáciai érintkezések hiányában ugyanis csak a
II. Vatikáni Zsinat és a különböző ökumenikus találkozók biztosítottak állandó - köz-
vetett - kapcsolatot a szovjet vezetés és a Vatikán között.''
0
A Szentszék XXIII. János
és VI. Pál pápasága idején ezért különös súlyt helyezett a moszkvai patriarkátushoz
fűződő viszony ápolására: az ökumenikus kapcsolatok kiépítésével igyekezett támo-
gatni a Szovjetunióban nehéz körülmények között működő legnagyobb keresztény
felekezetet, és a jó viszony érdekében esetenként - mint például az ukrán görög kato-
likusok esetében - a katolikus érdekek háttérbe helyezésére is készen állt.
91
A lelkipásztori indíttatású szentszéki diplomácia mindenkori elsődleges célja
természetesen a katolikus egyház egységének megőrzése és a hívek érdekeinek védel-
me volt.
92
A mindenkori vatikáni keleti politika motivációja sem volt más, minthogy a
Komentarze do niniejszej Instrukcji