
50
szék csupán korlátozott nemzetközi jogalanyisággal bír. A részvételt a Vatikánban a
kedvező nemzetközi jogi következményeken túl politikai szempontból is gyümölcsö-
zőnek találták. Azzal ugyanis, hogy a szocialista országok kormányai is a konferencia
teljes jogú tagjának ismerték el a Szentszéket, még ha nem is álltak vele diplomáciai
kapcsolatban, de facto a nemzetközi jog alanyaként tekintettek rá. Ezzel pedig azt is
elfogadták, hogy a Szentszék az egyház sajátos küldetésének megfelelően a nemzetkö-
zi politikai életben érvényesítse érdekeit.
102
A meghívás elfogadásában fontos szerepet játszott továbbá a II. Vatikáni Zsi-
nat során kidolgozott új egyházkép és társadalmi tanítás. Különösen a Gaudium et spes
kezdetű lelkipásztori konstitúció második részének a béke védelméről és a népek kö-
zösségének erősítéséről szóló ötödik fejezete, amely kiemelkedő figyelmet szentel a
nemzetközi közösség ügyének, működésének és a nemzetközi szervezetek céljának, és
leszögezi: az egyháznak „mindenképpen jelen kell lennie a nemzetek közösségében,
hogy támogassa és ösztönözze az együttműködést az emberek között, mégpedig mind
hivatalos intézményei által, mind valamennyi keresztény - nem uralkodni, hanem
kizárólag mindenkinek szolgálni akaró - odaadó és őszinte munkálkodása által".
103
A meghívás elfogadása mellett szólt végül az is, hogy a Szentszék egyetértett
a konferencia célkitűzésével, miszerint a béke megőrzéséhez nem elegendő az erő-
egyensúly fenntartása. Ezen az alapon a béke ügyét nem kizárólag politikai, hanem
erkölcsi és emberi dimenziójában is szemlélő Vatikán lehetőséget látott arra, hogy
keleti politikájának elsődleges célkitűzését, a „vasfüggönyön" túli keresztények hely-
zetének javítását is előmozdítsa. A Szentszék képviselőinek ezen cél érdekében a tár- ,
gyalások során kifejtett érvelését a II. Vatikáni Zsinat Dignitatis hunianae kezdetű
deklarációjában megfogalmazott, vallásszabadsággal kapcsolatos tanítása alapozta
meg. Az egyes embert és a közösséget egyaránt megillető vallásszabadságnak az em-
beri személy méltóságában megalapozott alapvető emberi jogként történő definiálása <
tette ugyanis lehetővé, hogy a szentszéki diplomaták a béke és biztonság kérdésének
emberi és erkölcsi vonatkozásáról valamennyi tárgyalófél által elfogadott, jogi nyelve-
zettel szólhattak. így hatékonyan tudtak érvelni a „vasfüggönyön" túli katolikusok
szempontjából (is) alapvető jelentőségű lelkiismereti és vallásszabadság biztosítása,
valamint a béke és biztonság között fennálló szoros összefüggés mellett.
104
A Szentszék el tudta érni, hogy a helsinki záróokmány „dekalógusának" he-
tedik, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásáról szóló
alapelve kifejezetten utal arra, hogy a szabadságjogok az „ember veleszületett méltó-
ságából fakadnak", megtartásuk - a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és a meggyőző-
dés szabadságát is beleértve - „a béke lényeges elemét" képezi, és hogy az aláíró álla-
mok kötelezettséget vállaltak a vallásgyakorlás közösségi formáinak tiszteletben tartá-
sára is.
105
Az Helsinkiben elfogadott dokumentum az emberi jogok filozófiai megala-
pozottsága tekintetében ugyan előrelépést jelentett, jogi vonatkozásban azonban nem
tartalmazott lényegi újdonságot a nemzetközi szerződésekben korábban már kodifikál-
takhoz képest; sőt azoknál alacsonyabb rangú okmány volt, amennyiben nem nemzet-
közi szerződés, hanem politikai kötelezettségvállalásokat tartalmazó egyezmény volt,
és nem eredményezett tényleges változást a „szocialista törvényesség" gyakorlatá-
ban.
106
A záróokmányban vállalt kötelezettségek rövid távon éppen a Szentszéket
hozták nehéz helyzetbe. A vatikáni keleti politika ugyanis hamarosan azzal a dilem-
mával találta magát szemben: ha nem támogatja a helsinki dokumentum nyomán ki-
alakuló, alulról jövő emberi jogi mozgalmakat, azt kockáztatja, hogy nem talál kapcso-
Komentarze do niniejszej Instrukcji