
8
Pietro Ziani parancsára a Pala d'orót: az átalakításnál feltételezhetően az 1204. évi
zsákmányok egy részét is felhasználták úgy, mintha annak megszerzése a 12. század
elején élő dózse, Ordelaffo Falier nevéhez fűződne. Ugyanekkor legalább egy császár-
képet (valószínűleg I. Alexioszét) eltávolítottak róla, és a dózse utólagos dicsfénnyel
övezett képét illesztették a helyébe. így vált máris múltbéli eseménnyé a dózse uralko-
dói hatalmának új keletű kiterjesztése a teljes Római Birodalom területének egy részé-
re.
19
Ennek köszönhető, a Szent Márk-bazilika mindkét szószékét - amelynek darabjai
egyébként az 1204. évi zsákmányhoz tartoztak - hangsúlyosan azon a mozaikon jele-
nítették meg, amelyik a templom déli keresztházában az apparitio Sancti Marci-U
vagyis az eltűnt Márk-ereklyék csodálatos megtalálását mutatja be úgy, ahogy az a 11.
század végén Vitale Falier dózse (1084-1096) idejében állítólag történt.
20
S miként azt
hamarosan látni fogjuk, a Szent Márk-bazilika híres lovainak eredete is történelmi
képzetek homályába burkolódzik, ezáltal mutatkozik meg „igazi" jelentőségük.
Különösen figyelemre méltó Velence 1264-1265. évi próbálkozása, hogy a
Kereszt, a Vér és a Keresztelő-relikvia tűzből való megmenekülését csodaként ismer-
tessék el a pápával. Az ügy részleteit feljegyzések is megőrizték. Raniero Zeno dózsé-
nak, akinek nem csupán a Szent Márk átriumának mozaikdíszítése köszönhető, de ő
volt az apparitio Sancti Marci „kitalálója" is, ösztönös érzék adatott a politikai prog-
ramművészet iránt. Velence követei Rómában Zeno utasításait követték, akárcsak az
utolsó ereklyebemutatás alkalmával - legalábbis ez a hír járta -, amikor is a domonko-
sokkal magyaráztatta el a népnek, hogy „a szent ereklyék miként kerültek Szent Iloná-
nak köszönhetően Konstantinápolyba, s hogy Urunk Jézus Krisztus akarta teljesült
azáltal, hogy ezek a néhai Márk evangélista teste mellett nyugodhatnak". A barátok a
valóságnak megfelelően azt is előadhatták, hogy az ereklyék miként menekültek meg
„egy igazán nagy csodának köszönhetően a tűzből, amely csodát Krisztus segítségük
révén akarja a világ tudomására hozni". Ezt követően a domonkosokat a kúriához
küldte, hogy a megmenekülés csodává nyilvánítását a pápánál indítványozzák. A kö-
veteknek a magánkihallgatáson a szentatyát és a bíborosokat - „titoktartási kötelezett-
ségüknek leginkább megfelelve" - arra kellett kérniük, hogy „részesítsék a barátokat a
jó Isten és Őszentsége kegyében és jóindulatában, hogy ezáltal a mi, illetve Velence
egészének minden kívánsága beteljesülhessen".
21
Az ereklyék elrablását, úgy tűnik, a megmenekülés csodája volt hivatott szen-
tesíteni. A csodát Jézus Krisztus akaratának tulajdonították, akinek földi helytartója
köteles volt az esetet törvényesíteni - mindez pedig épp akkor történt, amikor Bizánc
és Genova szövetsége visszafoglalta Konstantinápolyt a Serenissimátói, vagyis akkor,
amikor igazán fontossá vált, hogy a francia származású pápa kegyét Velence megnyer-
je. IV. Kelemen átlátott a szitán, és ellenszegült a kívánságnak. Öt kizárólag Anjou
Károly ügye és Szicília kérdése (vagyis a Staufok hatalmának teljes felszámolása)
foglalkoztatta, legalábbis a dózse, midőn Rómából visszarendelte megbízottait, így
magyarázta a pápa magatartását. Hiába is (in vanum) adnák elő most Velence ügyeit
Rómában, sikertelen (non fructosa) próbálkozás maradna, mégsem illendő, „hogy ez
ügyben feleslegesen fáradozzunk tovább", hiszen később újabb kísérletet tehetnek,
22
ami azonban, úgy tűnik, elmaradt. Tény, hogy Kelemen egyelőre a bizánci restauráció
pártján állt, ami számára, a görögökkel történő egyházi unió miatt, több haszonnal
kecsegtetett, mint Velence hatalmi törekvése. Eltelt tehát hatvan év, és a velenceiek
bűnét semmi sem látszott enyhíteni. Ez utóbbi, csodával fűszerezett akció hátterében
azonban más is megbújt.
Komentarze do niniejszej Instrukcji