
71
akik jól ismerik Smitht, hozzá kell tenniük, hogy egy ilyen cselekedet pont rá vall."
120
Frederic H. Curtiss, a Szövetségi Jegybank bostoni elnöke szélesebb konklúziót vont
le: „Ha több Smithünk lenne, akik Európába mennének és ilyen szakértői segítséget
adnának kritikus problémák megoldásában, gyorsabb ütemben lehetne a világ szimpá-
tiájának és megértésének nagy kérdéseit tisztázni és megoldani."
121
Ahogy a magyar
külügyi képviselő jelezte, „soha e követség fennállása óta nem írtak a lapok annyit
Magyarországról, mint e hónapban", és „egész özöne a cikkeknek jelent meg Smith
főbiztos működésének befejezéséről és elért eredményéről... különösen pedig a
100 000 dolláros ajándékról".
122
Az amerikai Magyar Népszava egy nemzeti színekbe
burkolt különkiadásban emlékezett meg Smith hőstettéről, és táviratot is küldött az
amerikainak: „Az Ön nagylelkűsége annak a nagyszerű amerikai szellemnek a szimbó-
luma, ami Amerika legnagyobb fiainak természetes ösztöne, akik közül Ön az egyik
legelső."
121
Számos amerikai állampolgár írt a nagy újságok szerkesztőinek Smitht
dicsérve, és egyikük odáig ment, hogy Smitht George Washingtonhoz hasonlította.
124
Smith hírneve még a magyar rekonstrukciós kötvényekre is jó hatással volt, mert júni-
us legvégén 102 pontra ment fel az áruk az amerikai tőzsdén.
1
"
5
Jeremiah Smith, Jr.
végül 1926. július l-jén utazott el végleg Magyarországról.
A nagy sztori nem szenvedett csorbát attól, hogy Smith maga ismerte be,
hogy már munkája elején jelezte, hogy nem fogad el honoráriumot. Érdemes hosszab-
ban idézni az Amerikába érkezésekor adott interjúból: „Tulajdonképpen nem tudom,
pontosan mennyit utasítottam vissza, és maga a visszautasítás már két éve megtörtént.
A Népszövetség, amitől a főbiztosi kinevezésem érkezett, és a magyar kormány havi
5000 dollárban állapodtak meg, ami mindenféle költség fedezésére szólt, és két évnél
valamivel többet voltam ott. Már az elején kijelentettem, hogy nem fogok fizetést fel-
' venni, mert amikor mások keresetét rövidíti meg az ember, saját maga nem vehet fel
, egy nagyobb összeget. A lakhatási költségeket valóban elfogadtam. Ez nem volt sok,
, mert a kormány biztosította a lakhelyemet. Ha ezt és az irodám fenntartását levonjuk,
talán 60 000 marad.
Az európai szokásoknak megfelelően a magyarok egy hírnököt küldtek he-
lyettesemhez, Royall Tyler úrhoz, aki szintén bostoni, és azt javasolták neki, hogy ő
javasolja nekem, hogy fogadjam el a 60 000-t, vagy bármennyi is volt ez. Igazság sze-
rint kétszer is javasolták. Mondtam nekik, hogy nem fogok semennyit elfogadni, és
1
őszintén hiszem, hogy ez segítette a munkámat. Aztán megkérdezték, mit tegyenek
vele, és én azt mondtam nekik, hogy ez az ő pénzük, az első olyan, amit elkölthetnek,
szóval azt tehetnek vele, amit akarnak. Megkérdezték, hogy van kifogásom az ellen,
hogy ösztöndíjalapként használják fel, amiből diákok utazhatnának az Egyesült Álla-
mokba. Mondtam, hogy nincs, így ezt tették. Nem tudom, hogy kezdődött a 100 000
dolláros történet. Először Londonban hallottam róla, amikor egy amerikai lapot vet-
tem. Dugóba kerültem, így kinyitottam és magamat találtam a címoldalon. Némileg
zavarban voltam, és most még inkább, mikor ma leszálltam a Laconiáról, és egy cso-
mó levelet találtam mindenhonnan, valamelyik dicsért, valamelyik elítélt és valame-
lyik kért a 100 000-ből. Nem hiszem, hogy olyan sok pénz lett volna, és sosem láttam
róla a csekket. Jól éreztem ott magam. Örülök, hogy visszatértem, és »csatlakozom a
munkanélküliek hadseregéhez«, de természetesen nem jöttem volna el, ha a munkát
nem fejeztük volna be."
1 6
Mivel ez a vallomás három héttel azután jelent meg, hogy a hír már tényként
terjedt el, a dicsőség örökre biztosítva volt. A magyarok az előzetes jelzések szerint
tényleg a Jeremiah Smith Ösztöndíjalapra fordították a pénzt, amiből évente két diák
Komentarze do niniejszej Instrukcji