Philips AZ1412 Instrukcja Użytkownika Pobierz pdf (Strona 121)

mozgalom egykori vezetőjét. Mindazonáltal 1966 szeptemberében Couve de Murville

francia külügyminiszter Belgrádba látogatott. Az igazi áttörés a francia-jugoszláv

kapcsolatokban a Csehszlovákia elleni invázió után kezdődött. Ekkor ugyanis Jugo-

szlávia Kelet-Közép-Európán belül jelentősen felértékelődött a francia külpolitika

számára. Várható volt, hogy a Szovjetunió Csehszlovákia elleni agresszív fellépése

nyomán Ceau§escu Romániája is visszafogja majd függetlenségi ambícióit. Úgy tűnt,

Jugoszlávia maradt az egyetlen térségbeli partner, amellyel folytatódhat a kapcsolat-

építés. Ezzel az új helyzettel függött össze, hogy az 1969 januárjában Párizsba látogató

Mika Spiljak jugoszláv kormányfőt - „a bizalom és a szívélyesség légkörében" -

többször is fogadta De Gaulle, és tárgyalhatott a kormány fontosabb minisztereivel is.

A találkozó során elhatározták, hogy rendszeres és magas szintű konzultációkat fognak

tartani a két ország külpolitikájának összehangolására. Ez volt az első eset, hogy az el

nem kötelezett mozgalomhoz tartozó Jugoszlávia ilyen megállapodást kötött egy nyu-

gati hatalommal.

Charles de Gaulle külpolitikájának előterében, amint fentebb láttuk, Franciaország

világhatalmi szerepének, nagyságának, rangjának helyreállítása állt, mely magában

foglalta az önálló, független és erőteljes nemzetközi fellépés igényét is. Ennek megva-

lósítása során az önálló atomütőerő megteremtésének, az európai integráció elmélyíté-

sének, az NSZK-val való kapcsolatok megerősítésének és a Szovjetunióval való párbe-

széd megélénkítésének adott prioritást. Kelet-Közép-Európa e tényezőkhöz képest

mindvégig alárendelt jelentőséggel bírt, bár 1964-től néhány évig a francia diplomácia

a korábbiaknál jóval intenzívebben kezdett foglalkozni a térséggel. E próbálkozások

azonban nem vezettek egyik érintett állammal sem a kétoldalú kapcsolatok valóban

tartós és mélyreható megerősödéséhez. Kelet-Közép-Európa továbbra sem tartozott a

francia diplomácia legfontosabb relációi közé. E megállapítást jól illusztrálja, hogy az

1968-as csehszlovákiai események hatására Párizsnak a régióbeli államokkal intenzí-

ven fejlődő kétoldalú kapcsolatai azonnal lendületüket veszítették. A „prágai tavasz"

elfojtásában - Romániát leszámítva - egyöntetűen részt vevő kelet-közép-európai

csatlósállamok Szovjetunió mögötti felsorakozása De Gaulle blokkok megszüntetését

célul kitűző programjának a kudarcát jelentette. A De Gaulle-i külpolitika ambiciózus

céljainak kelet-közép-európai megvalósítása során azonban már ezt megelőzően is

gyakran a bipoláris világrend korlátaiba ütközött. A térség kormányai ugyanis minden

nyitottságuk és fogadókészségük ellenére lépten-nyomon jelezték francia tárgyalópart-

nereiknek, hogy elkötelezett szövetségesei a Szovjetuniónak. A gaullista diplomácia

több relációjához hasonlóan Kelet-Közép-Európában is a nagyratörő tervek, de a vi-

szonylag szerény eredmények sajátos kettőssége jellemezte Franciaország külpolitikai

mérlegét.

A régiónk irányában folytatott francia politika De Gaulle révén megjelent új

vonása az aktivitás. Az 1947 óta megfigyelhető, körülhatárolható koncepciókat nélkü-

löző passzív reagálást energikus kezdeményezőkészség váltotta fel. A tábornok új

vonalvezetése azonban nem Kelet-Közép-Európa időben változó és országonként is

eltérő realitásait vette alapul, hanem az elnök sajátos külpolitikai eszméiből, háborús

visszaemlékezéseinek tanúsága szerint már a második világháború végére kialakult

elképzeléseiből indult ki.

Ezzel magyarázható, hogy a De Gaulle-i vezetésnek a régió

kormányaival létrehozott kontaktusai szinte teljesen azonos forgatókönyv alapján

1 2 ... 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 ... 183 184

Komentarze do niniejszej Instrukcji

Brak uwag

Philips AZ1412 Instrukcja Użytkownika Strona 121

Komentarze do niniejszej Instrukcji

Powiązane produkty i podręczniki dla Nie Philips AZ1412