Philips AZ1412 Instrukcja Użytkownika Strona 177

  • Pobierz
  • Dodaj do moich podręczników
  • Drukuj
  • Strona
    / 184
  • Spis treści
  • BOOKMARKI
  • Oceniono. / 5. Na podstawie oceny klientów
Przeglądanie stron 176
87
a Szovjetunió számára fontosabb volt, mint Kínának. Ennek azonban nem elsősorban ideológiai okai voltak.
A stratégiai és gazdasági megfontolások legalább olyan fontosak voltak a békés egymás melle.tt élés
különböző, szovjet és kínai megítélésekor.
A szovjet vezetésnek érdekében állt a közeledés az Egyesült Államokhoz, mivel nyilvánvalóvá
vált számára, hogy a hidegháborús ellentét jelentősen megterhelte a szovjet gazdaságot (47. o.). Kína
számára ugyanakkor az Egyesült Államok fenyegetést jelentett, egyrészt közvetlen biztonsági szempontból,
másrészt azért, mert hozzájárulhatott az ország megosztottságának fenntartásához. A nemzeti szuverenitás és
a területi integritás a KKP számára a legfontosabb, az állampárt hazai és nemzetközi legitimitását alapjaiban
meghatározó célok közé tartozott. A kínai vezetés nem tekinthette Kína nemzeti érdekeit szolgáló lépésnek a
közeledést egy olyan nagyhatalomhoz, amely katonákat állomásoztat Tajvanon és a térségben. A szovjet
stratégiail - a Nyugattal fennálló feszültség enyhítése - szemben állt Mao azon szándékával, hogy
megszerezze az USA által támogatott Tajvan feletti fennhatóságot. Peking tehát egy stratégiai kérdés, a
Tajvan miatt megromló kínai-amerikai viszony következtében nem támogatta a békés egymás mellett élés
szovjet politikáját.
Hruscsov két, egymással szembenálló stratégiai célt egyszerre kívánt elérni. Egyrészt fenn akarta
; tartani a partneri kapcsolatot az egyre kiszámíthatatlanabb, harcosan antiimperialista kínaiakkal, miközben
1
érvényre akarta juttatni az enyhülés politikáját a fő riválisával, az Egyesült Államokkal fenntartott
viszonyában. Mao a szovjet-amerikai közeledésből azt a következtetést vonta le, hogy a szovjet-kínai
szövetség többé semmiféle haszonnal nemr a KNK biztonsága és gazdasági fejlődése számára. Az
értékelések különbsége at ország globális helyzetének különbségeiből adódott.
At szövetséges partner egyenlőtlen helyzetének egy másik következménye a katonai doktrínák
különbsége. A kínai politika 1958-ban bekövetkezett általános radikalizálódása legalább annyira oka, mint
következménye a különböző stratégiai megfontolásoknak. A Szovjetunió a KNK-t - Kelet-Európához
hasonlóan - biztos, alárendelt partnernek tekintette. A szovjet vezetés ezért teljes lelki nyugalommal tett
olyan katonai együttműködésre (közös tengeralattjáró-flotta létrehozására) javaslatot, amely bántotta a
kínaiaknak az ország szuverenitására vonatkozó érzékenységét. Az 1958-as szovjet javaslat elutasítása az
önerőre támaszkodó, önálló kínai honvédelmi elképzelések egyik első egyértelmű megnyilvánulása volt.
Ekkorr semmiféle együttműködés nem illett bele Kína katonai doktrínájába. Mao ellenzett mindenféle
külső kontrollt tengeralattjáró-flottája fölött, amelynek lehetséges feladatai között Tajvan felszabadítása is
szerepelt (93. o.).
Az önálló kínai katonai doktrína nemzetközi vonatkozásaira jó példa a Vietnam kérdésében
kialakult nézeteltérés. A vietnami háború kapcsán Peking és Moszkva között kialakult versengés és vita
elemzése lehetőséget nyújtott volna annak az állításnak a bizonyítására, hogy a Vietnam körül kialakult
szovjet-kínai szembenállás mögött a nemzeti érdekek konfliktusa - Kínának azon szándéka, hogy kizárja a
szovjet befolyást (336. o.) - húzódott meg. Lüthi csak annyit ír, hogy a térség legnagyobb országaként Kína
úgy igyekezett megjelenni, mint a természetes vezető (304. o.), de nem teszi hozzá, hogy ez a természetes
vezető szerep évszázados hagyományokra tekint vissza, mivel a mai Vietnam területe az ókortól kezdve a
kínai érdekszféra és kulturális befolyási övezet részét képezte. Véleményem szerint a kínai lépések mögött
az a félelem húzódott meg, hogy a Szovjetunió a háborút a saját céljaira kívánja felhasználni, és hogy a
szovjet részvétel lehetővé teheti Moszkva számára a Hanoi külpolitikája fölötti ellenőrzést. Ha a kínaiak
együttműködtek volna a szovjetekkel, hagyományos érdekszférájuk a katonailag erősebb partner akaratának
lett volna alárendelve. Nyilvánvaló, hogy az ideológiai vitákra történő hivatkozás kínai részről csak ürügy
volt az együttműködés elutasításához.
Lüthi érvrendszerének különösen erős és meggyőző eleme a Mao bel- és külpolitikai
megfontolásai közötti szoros összefüggés tárgyalása. A kínai-szovjet szakítást az események logikus
láncolataként mutatja be, amely abból eredt, hogy Mao saját belpolitikai érdekeinek eléréséhez hajlandó volt
kockára tenni a szovjet-kínai szövetséget is (86. o.). 1956 után Mao kétfrontos (hazai és nemzetközi) harcot
folytatott, amelynek célja az volt, hogy ideológiai köntösbe bújtatott taktikai lépéseivel biztosítsa a maga
számára a vezető szerepet a hazai és a nemzetközi kommunista mozgalomban. Az utóbbi, vagyis a Peking és
Moszkva közötti hatalmi vetélkedés volt az, ami a hatvanas évek közepére a kínai-szovjet szakításhoz
vezetett. 1962-re Maor úgy érezte, hogy a partnerség ellenőrzött összeomlása sokkal nagyobb haszonnal
kecsegtet számára, mint a Moszkvával fenntartott kapcsolat megújítása (244. o.). Másrészt a külpolitikában
aratott ideológiai győzelem fegyverként szolgált az elnök számára a belpolitikai problémák megoldásához
is. A szerző megállapítja, hogy ilyen körülmények között a szovjetek vagy a Romániához hasonló kívülállók
bármiféle arra irányuló kísérletei, hogy véget vessenek az ideológiai támadásoknak, kudarcra voltak ítélve
(300. o.).
A történet általában véve nem ismeretlen, de az újonnan kutathatóvá vált források
felhasználásával a szerző fontos részletekkel színesíti a képet, ésl megalapozott kapcsolatokat hoz létre a
kínai külpolitika lépései és a belpolitikai folyamatok, valamint a hazai megfontolások és a külpolitikai
lépések között. Lüthi Mao külpolitikai lépéseinek nem csupán a hazai hátterét tárja fel, hanem a belpolitikai
Przeglądanie stron 176

Komentarze do niniejszej Instrukcji

Brak uwag