
19
TO-tagállamok részére. Bár Michael Stewart külügyminiszter szerint a beavatkozás-
ban részt vevő államokkal nem lehet úgy folytatni a viszonyt, mintha mi sem történt
volna, a Wilson-kormány minden olyan szankciót elvetett, amely a nyugat-európai
kereskedelmi konkurencia malmára hajthatta volna a vizet. Bár a szovjet-angol kap-
csolatok megromlottak, ez csak részben volt a Duna-hadművelet következménye, és
más okoknak volt tulajdonítható (Hughes). Hasonlóan visszafogott volt a brit kor-
mányzat az 198l-es lengyel válság során, és az 1982-ben bevezetett szankciók nem
mentek messzire. London Washingtonnal szemben támogatta a Nyugat-Európába
vezető szovjet gázvezeték megépítését. Nem csak a kereskedelmi érdek vezette a bri-
teket. Nem tűntek el azok a hagyományos brit külpolitikai megfontolások sem, ame-
lyek a francia és német befolyás ellensúlyozására törekedtek a kelet-közép-európai
térségben (Magyarics).
A nyolcvanas években bizonyos változás állt be Nagy-Britannia politikájá-
ban. Ebben - akárcsak Franciaország esetében - szerepet játszott a régió gazdasági
jelentőségének felértékelődése a súlyos problémákkal küszködő brit gazdaság számá-
ra, de szerepet kapott a hagyományos brit egyensúly-politika a németekkel szemben.
Ezen a ponton Magyarország lett London legjelentősebb regionális partnere. Budapest
alkalmat kínált a kommunista államok differenciált kezelésére. Nagy-Britannia ha-
gyományos regionális partnerei, Lengyelország és Csehszlovákia erre a szerepre al-
kalmatlanok voltak. A brit stratégia az volt, hogy intenzívebb gazdasági kapcsolatokat
építsenek ki a keleti államokkal, számon kérjék az emberi jogok betartását, és a segé-
lyeket összekapcsolják a belső reformokkal. Ugyanakkor 1985 után - akárcsak a fran-
cia külpolitika - a britek ügyelni kívántak arra, hogy ne okozzanak problémákat Gor-
bacsovnak (Magyarics). Amikor azonban a hegemón hatalom megroppanásának kö-
vetkeztében lezajlott a rendszerváltás, a brit politika arra koncentrált, hogy a régió ne
süllyedjen az etnikai vagy egyéb konfliktusok mocsarába, és a biztonságpolitikai vá-
kuum betöltése céljából támogatta a NATO keleti terjeszkedését annak ellenére, hogy
Nagy-Britanniának továbbra sincsenek „közvetlen biztonsági érdekei a tétségben". Ez
hatalmas változást jelentett az 1920-at követő időszakhoz képest, amikor Nagy-
Britannia (és Franciaország) számon kérte ugyan a regionális stabilitást, de garanciát
nem vállalt érte. Ezzel együtt a brit politika továbbra is szorgalmazta a regionális
együttműködési formákat. A korábbihoz képest nőtt Nagy-Britannia gazdasági jelenlé-
te: az 1990-es évek végén a szigetország például Magyarország ötödik legjelentősebb
partnere volt az EU-n belül.
*
Az európai nagyhatalmak kelet-közép-európai politikája 1945 után nagyrészt szakítást
jelentett a korábbi, két világháború közötti korszakkal, és ebben jelentős szerepe volt a
második világháborút követő éra politikai-gazdasági változásainak. Ugyanakkor né-
hány alapvető elem túlélte az idők viharait, és máig meghatározó a térségünket érintő
nagyhatalmi politika szempontjából. A párizsi békeszerződéseket követő időszakban
jellemező volt, hogy a kelet-közép-európai államoknak választaniuk kellett a nagyha-
talmi patrónusok között. Példaként említhető Franciaország és Nagy-Britannia versen-
gése Magyarországért 1920-ban, vagy még inkább az a tény, hogy Prága részben azért
vesztette el nagy-britanniai presztízsét, mert London túlságosan franciabarátnak ítélte
meg a csehszlovák vezetést. Varsó közeledése Németországhoz 1935 után elidegení-
tette Franciaországot. Bár az 1960-as évek enyhülési politikája egymással rivalizáló
Komentarze do niniejszej Instrukcji