Philips AZ1412 Instrukcja Użytkownika Strona 142

  • Pobierz
  • Dodaj do moich podręczników
  • Drukuj
  • Strona
    / 184
  • Spis treści
  • BOOKMARKI
  • Oceniono. / 5. Na podstawie oceny klientów
Przeglądanie stron 141
52
mindens probléma másodlagosnak, hogy ne mondjam, elhanyagolhatónak tűnik". Wladimir d'Ormesson
francia követ távirata, 1949. február 12. Idézi: Chenaux, Philippe: Pie XII. Diplomate et pasteur. Paris, 2003.
352.
14
A Szent Officium kommunizmussal szembeni dekrétuma 1949. június 28-án kelt, az Acta Apostolicae
Sedis-ben július l-jén publikálták. Kiadása: AAS 41 (1949) 334. Magyar fordításban: Denzinger, Heinrich-
Hünermann, Peter: Hitvallások és az Egyház Tanítóhivatalának megnyilatkozásai. Bátonyterenye-
Budapest, 2004. 3865. pont; 758-759.
15
A csehszlovákiai szakadár Katolikus Akciót a Szent Officiumr 1949. június 20-án elítélte egy külön
dekrétumban. A dokumentum kiadása: Supreina Sacra Congregatio S. Officii: Decretum. Schismatica
„Actio Catholica" in Cecoslovachia damnatur. (1949. június 20.) AAS 41 (1949) 333. A dekrétum kiadásá-
nak körülményeiről részletesen ír: Haľko, Jozef: A csehszlovák szakadár Katolikus Akció. Kommunista
kísérlet a katolikus egyház nemzeti egyházzá formálására Csehszlovákiában. Doktori disszertáció 1999.
Szent Kereszt Pápai Egyetem Teológiai Kar. Esztergom-Piliscsaba, 2004. 153. (Pons Strigoniensis Studia
III.)
16
Az orosz néphez intézet Carissimis Russiae populis kezdetű apostoli levél ezt így fogalmazta meg: „Egy
népet se irányítsanak fegyverek erejével, hanem a jog fenségével, és mindegyiknek legyen meg a polgári és
vallási szabadsága hazáján belül." Pius PP. XII: Epistula Apostolica ad universos Russiae Populos. (1952.
július 7.) AAS 44 (1952) 509.
17
. Fejérdy András: XII. Piusz és a magyar 1956. In: Magyar Katolikus Egyház, 1956. A Lénárd Ödön
Közhasznú Alapítvány évkönyve 2007. Szerk.: Szabó Csaba. Budapest. 2007. 68.
18
Pius PP. XII: Epistula ad Iosephum Freundorfer, Episcopum Augustanum Vindelicorum, ob
Commemorationem post dena saecula S. Uldalrici, Augustani Episcopi, auctoris victoriae a christianis apud
»Lechfeld« relatae. (1955. június 27.) AAS 47 (1955) 596.
19
Fejérdy, A.: XII. Piusz. i. m. 68-73.
20
Fejérdy A.: XII. Piusz. i. m.77-78.
21
Consistorium Secretum. Allocutio Ioannis PP. XXIII. (1958. december 14.) AAS 51 (1959) 5-12. Storia
1.422.
22
Az I949-es dekrétum megerősítése: Suprenia Sacra Congregatio S. Officii: Dubium. (1959. április 4.)
AAS 51 (1959)271-272.
23
L'Osservatore Romano. 1959. április 19. A Szent Officium dekrétumát kommentáló „Un atto
chiarificatore" (Tisztázó lépés) című cikk így fogalmazott: „Nem csak azokról a nemzetekről akarunk
(
beszélni, amelyekben a kommunista terror lelkiismeretükkel ellenkező tettekre kívánja kényszeríteni a
katolikusokat (ennek kapcsán fel is merül a kérdés, vajon ezekben az országokban valóban szabad választá-
sokról beszélhetünk-e); mindenekelőtt azonban azokról a szabad országokról szólunk, ahol olyan mozgal-
makjöttek létre, melyek - miközben kereszténynek nevezik magukat - a kommunistákkal való együttműkö-
s fondorlatos csapdájába estek.". még: Luxmoore, Jonatlmn-Babiucli, Jolanta: The Vatican and the
Red Flag. The Struggle for the Soul of Eastern Europe. London-New York, 2000. 111. A Szent Officium ,
dekrétumának 1959. évi megerősítésének olasz belpolitikai hátteréről Id.: Mackiewicz, Józef: A kereszt
árnyékában. Külön vonal a Gondviseléshez. Máriabesnyő-Gödöllő, 2009. 15-17. j
24
XXIII. János többek között azért tette meg Tardinit rögtön pápává választása után államtitkárnak, mert ő
maga járatlan volt a kúriai környezetben, és szüksége volt valakire, aki egy kicsit bevezeti annak szövevé-
nyes viszonyaiba. Másrészt azáltal, hogy maga mellé vette Tardinit - aki a múltban kevésre becsülte Angelo
Giuseppe Roncalli diplomáciai képességeit, aki nem az Accademián végzett egyúttal elejét vette annak is,
hogy esetleg ellenzékévé váljon. így viszont hűséges munkatársa lett. Martina, G.: i. m. 295.
25
XXIII. Jánosnak nemcsak a keleti politikához, hanem a politikához általábans volt a hozzáállása, mint
elődjének. Nem kívánt közvetlenül beavatkozni, hanem tiszteletben tartotta a politika saját autonómiáját.
Erre utalr 1960. április 16-i levele Giovanni Gronchi olasz köztársasági elnökhöz:A gyakorlati megva-
lósítás terén, a politikai tevékenység különböző körülményei közepette mindenkinek megvan a maga felada-
ta; az egyháznak és az államnak is, mind Olaszországban, mind a világ összes államában." 1961. augusztus
13-án hasonló gondolatokat jegyzett fel naplójába. 1961. április 11-én Amintore Fanfani miniszterelnökhöz,
majd 1962. július 3-án Antonio Segni államelnökhöz intézett szavaiban ugyanezt erősítette meg. Martina,
G.: i. m. 305.
26
Ad Petri Cathedram. Nr. 4.
27
Ad Petri cathedram. Nr. 72. Az enciklika értékelését lásd még: Luxmoore, J-Babiuch, J.: i. m. 110-111.
28
loannes PP. XXIII: Litterae enciclicae Mater et Magistra de recentioribus rerum socialium processibus ad
Christiana praecepta componendis. (1961. május 15.) AAS 53 (1961) 401—464. Magyar fordítása: Az egyház
társadalmi tanítása. Dokumentumok. Szerk. Tomka Miklós-Goják János. Budapest, 1993, 105-159.
29
Storia 1.425.
Przeglądanie stron 141
1 2 ... 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 ... 183 184

Komentarze do niniejszej Instrukcji

Brak uwag