
46
ki keleti politika mindazonáltal továbbra is nagymértékben összekapcsolódott XXIII.
János alakjával, így nem csoda, hogy 1963. június 3-án bekövetkezett halála után az
egyházon belül és kívül várakozással tekintenek a megválasztandó új pápára: vajon
folytatni fogja-e a megkezdett politikát.
Némiképp paradox módon a Szentszék nemzetközi tekintélyének függetle-
nebbé válását a pápa személyétől részben éppen az segítette elő, hogy az újonnan
megválasztott VI. Pált a kommunista vezetők némi fenntartással fogadták.
Sl
Az új
egyházfő elődjétől eltérő habitusa és a személyes csatornák keresése helyett a hagyo-
mányos szentszéki diplomácia eszközeit előnyben részesítő tevékenysége nyomán
ugyanis a világpolitika tényezői nem annyira személyes varázsa miatt, mint inkább a
Szentszék elsőszámú képviselőjeként keresték vele a kapcsolatot.
A másik oldalon maga VI. Pál is a Szentszék „intézményes" jelenlétét szor-
galmazta a nemzetközi politikai életben.
82
Ennek kiemelkedő eseménye volt a zsinat
negyedik ülésszaka alatt, 1965 októberében az ENSZ-ben tett látogatása. A pápa meg-
jelenése az ENSZ közgyűlésén önmagában is a nemzetközi szervezet nemzetek feletti
egyetemes szolgálata és a katolikus egyház - blokkok feletti - egyetemes szolgálata
közötti analógiát húzta alá. VI. Pál közgyűlés előtt elhangzott beszéde pedig tovább
erősítette ezt a hatást:
83
bevezető szavaiban egyrészt azt hangsúlyozta, hogy a Szent-
szék nem kíván az ENSZ kompetenciájába tartozó evilági kérdésekbe beavatkozni,
hanem az egész emberiséghez szóló egyetemes üzenet közvetítőjeként csupán a saját
eszközeivel kíván hozzájárulni a világszervezetnek az emberiség érdekében végzett
szolgálatához; másrészt pedig a háborúk halottainak és túlélőinek, valamint a világ
szegényeinek nevében szólva egyszerre mutatkozott a Kelet és Nyugat, illetve az
Észak és Dél közötti ellentétek felett álló dialógus-partnernek.
A pápa felszólalása az ENSZ közgyűlésén egyúttal arra is lehetőséget kínált,
hogy a szentszéki keleti politika Moszkva felé irányuló központi elemének, a Vatikán
béke és fegyverzetcsökkentés melletti elkötelezettségének hangot adjon. VI. Pál -
XXIII. János nyomdokain haladva - nem elégedett meg a béke megőrzésének szor-
galmazásával. A formálódó, modern világ felé nyitott katolikus állásponttal - és a
Pacem in terrisbzn lefektetett elvekkel - összhangban egyenesen az államok együtt-
működését tartotta kívánatosnak. Az együttműködés egyik lehetséges területeként a
nemzetközi élet két legégetőbb problémájának: a „harmadik világban" növekvő sze-
génység és éhínség, valamint a fegyverkezési verseny korlátozásának együttes megol-
dására bombayi útja során tett javaslatát is megismételte. Az éhezők megsegítésére
egy olyan nemzetközi pénzalap létrehozását tartotta kívánatosnak, amelyet a fegyver-
zetcsökkentés következtében felszabaduló összegekkel kellene feltölteni.
84
VI. Pál washingtoni útja továbbá a szovjet-vatikáni kapcsolatokban is ko-
moly előrelépést jelentett. A pápa ugyanis az ENSZ-ben tett látogatása során Andrej
Gromiko szovjet külügyminiszterrel is megbeszéléseket folytatott. A nemzetközi poli-
tika fő kérdéseit érintő találkozónak elsődleges jelentősége abban állt, hogy ez volt az
első alkalom, amikor hivatalban lévő magas rangú szovjet politikus találkozott a kato-
likus egyházfővel.
85
A megbeszélésen ugyanakkor a felek nem érintettek kifejezetten
egyházpolitikai kérdéseket, így csupán közvetetten szolgálták a szentszéki keleti poli-
tika elsődleges célkitűzéseit, amennyiben a Vatikán és Moszkva között létrejövő köz-
vetlen kommunikációs csatorna a szovjet érdekszférában élő katolikusok sorsát érintő
kérdések megvitatásának távlati lehetőségét teremtette meg.
86
VI. Pál ENSZ-közgyűlés előtt elmondott beszéde végül hatással volt a II. Va-
tikáni Zsinat munkájára is, amennyiben a 13-as schéma utolsó fejezetének vitatott
Komentarze do niniejszej Instrukcji