
70
Néhány nappal Smith elutazása előtt a Nemzetgyűlés egyhangúan elfogadta,
hogy „nemzetünknek a távozó főbiztos iránti köszönetét és háláját jegyzőkönyvünkbe
foglaljuk... s ezt a megnyilatkozásunkat magában foglaló jegyzőkönyvi kivonatot a
Nemzetgyűlés nevében díszes kiállításban" neki átadják."" Smith válaszát két nappal
később olvasták fel a Parlamentben. Ebben újfent megköszönte a magyar népnek az
iránta mutatott jóindulatát és minden jót kívánt az országnak."
1
Horthy búcsúkihallga-
táson fogadta Smitht, ahol saját portréját adta a távozó amerikainak."
2
Bármit is gon-
dolt Smith erről a festményről, kihasználta az alkalmat, hogy valami szokatlant kérjen.
Szent István koronáját szerette volna látni, és noha a kormányzót némileg meglepte a
kérés, úgy gondolta, egy barátot nem lehet visszautasítani. Ahogy Horthy emlékszik,
„Smith úr szótlanul állt ez előtt a bizánci aranyműves munkája előtt... újra felkeresett
és kijelentette: »Már értem. Ez nem a korona volt. Szent István koronája maga Ma-
gyarország«."
1
'
1
A június 26-i búcsúvacsorán szokatlanul nagy és jelentős társaság
volt jelen: nagyköveti szinten Nagy-Britannia, Ausztria, Franciaország, Olaszország,
Németország, Spanyolország, Lengyelország és Görögország képviseltette magát, míg
az Egyesült Államok, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Bulgária külképviselőik által volt
reprezentálva. Ráadásul vezető külföldi lapok tudósítói is jelen voltak."
4
Miután Beth-
len szokásos módon dicsérte a leköszönő főbiztost, Smith ismét a hozzá illő szerény-
séggel nyilatkozott: „Kiváltság és megtiszteltetés volt, hogy segíthettünk... csak asz-
szisztáltunk és az eredményeket nem tekinthetjük a magunkénak. Nemcsak a magyar
kormány, de az egész magyar nép közreműködése nélkül nem lehetett volna előrelé-
pést elérni... Idegenekként jöttünk ide... de távozásunkkor úgy látjuk, barátokat ha-
gyunk hátra."
115
Brentano felolvasta az amerikai külügyminisztérium üzenetét, amely
kifejezésre juttatta „az Egyesült Államok kormányának és népének megelégedettségét
Smith úr munkájának sikeres befejeztével. Azok az amerikaiak, akik figyelemmel kö-
vették, boldogok, hogy egy amerikai állampolgár volt az, aki képes volt megadni Ma-
gyarországnak ezt a fontos segítséget."
116
Smith egyértelműen szinte már hősnek volt
kikiáltva, és az az akaratán kívüli esemény, ami a fizetése körül zajlott le, csak meg-
erősítette ezt a tényt.
Munkájának befejeztével a magyar kormány át kívánta nyújtani a csekket,
ami Smith több mint kétéves honoráriumáról szólt, 100 000 dollárt, de Smith ezt visz-
szautasította. Ez a június 29-i esemény másnap minden vezető amerikai napilap cím-
oldalán ott volt, és azok az amerikaiak is megtudták, ki volt Smith, akik eddig nem
követték figyelemmel az európai eseményeket. A New York Times idézte Smitht, aki
azt mondta, „Adják jótékony célra. A szegényeknek nagyobb szükségük van rá, mint
nekem. Az egyetlen fizetség, amire a munkám után vágyok, az a magyar nép elismeré-
se és barátsága.""
7
Amikor Bethlen tovább kardoskodott, Smith állítólag azt válaszol-
ta: „Vezessék vissza a könyvelésbe, mint az amerikai nép ajándéka a magyar nép-
nek."
118
Ráadásul, mikor a magyar miniszterelnök legalább egy kitüntetést akart ado-
mányozni Smithnek, az amerikai szinte már mérges volt: „Ha ezt teszi, sosem bocsá-
tok meg. Az önök barátsága és hálája sokkal értékesebbek nekem, mint bármilyen ki-
tüntetés."
119
Ezzel, ha rövid időre is, megteremtődött a Smith-mítosz, az önzetlen ame-
rikaié, aki becsülettel végzett munkájáért nem vár anyagi juttatást, mindössze barátsá-
got.
A hír, hogy Jeremiah Smith, Jr. lemondott fizetéséről a magyarok javára, ért-
hetően pozitív reakciót váltott ki az Egyesült Államokban is. Malcolm Donald, Smith
cégtársa az ügyvédi irodában, ezekkel a szavakkal kommentálta kollégája tettét: „Ne-
héz mit mondani, hogy kifejezzük a tett iránti csodálatunkat. Mindazonáltal azoknak,
Komentarze do niniejszej Instrukcji