
--9
Tungsram-EKA csőmérő
A „híres” Tungsram - EKA csőmérő ismertetése következik, amelynek érdekessége egyben a legnagyobb hátránya:
nem kapcsolja a foglalat pontjait, hanem annyi azonos foglalatot használ, ahányféle csőbekötés fordult addig elő a
Tungsram csövek között. Ez a megoldás sokban egyszerűsíti a kezelését, nem kell kódkereket forgatni, kártya
segítségével dugaszolni, de kizárja az újabb típusú csövek méréséhez szükséges bővítés lehetőségét.
Nézzük előbb a történetet. Az első változat leírása a Tungsram Rádió tanácsadó 1941-es kiadásában és a Rádió
Compass Útmutató az 1940 – 41 és az 1941 – 42 évre című könyvecskékben olvasható. A tanácsadó felsorolja a
mérhető csövek listáját és közli a beállítási adatokat. A továbbfejlesztett változatot a Tungsram Rádió tanácsadó
1944 említi, ezt kibővítették – az időközben megjelent oktál foglalatú, piros „U” csövek és a „21-es” színüvegcsövek
mérési lehetőségével.
A konstruktőrök (Holló Jenő, Magó Kálmán és Friedl Ferenc) elképzelése a következő volt: A konstruktőrök (Holló
Jenő, Magó Kálmán és Friedl Ferenc) elképzelése a következő volt: külön sorban helyezték el triódák és pentódák, a
keverőcsövek, a kombinált csövek és az egyenirányító és demodulátor diódák foglalatait. A csőmérő mellé adott
táblázatok közölték, hogy melyik csövet melyik foglalatban lehet mérni. A mérés megkezdése előtt zárlatvizsgálatot
végeztek, majd a megadott feszültség-beállítások mellet anódáramot és meredekséget mértek. Az első változatban
a dugasszal beállítható fűtőfeszültségek száma 12 volt 1,5 V-tól 90 V-ig. A későbbi változatban ez kibővült még
háromféle feszültséggel. Az előfeszültséget szintén dugasszal lehetett beállítani 1, illetve 2 V-os lépésekben 45 V-ig.
Csak kétféle anód- és segédrácsfeszültséget lehetett választani: 100 és 250 V-ot. A keverőcsöveknél az oszcillátor
anód kb. 50 V-ot, az oszcillátor rács 7 V váltófeszültséget kapott, a diódákat 1 és 15 V váltófeszültséggel mérték. A
glimmlámpás zárlatmérésre, az üzemmód kiválasztására és a kombinált csövek két felének átkapcsolására egy-egy
fokozatkapcsoló szolgált. Az anódáram mérését végző műszer vagy beépített volt, vagy ezt a feladatot külső
műszer segítségével oldották meg.
A tervezők megtakarították a foglalat bekötését beállító kilincses kapcsoló, vagy a kártyás dugaszrendszer
alkalmazását, ezt meg lehetett tenni abban az időben, amikor a csövek típusválasztéka alacsony volt, és a csövek
bekötése valamilyen szisztémát követett: az európai öt- és hétcsapos, az „A” és „E” kosaras, a „D” és „U” oktál és a
„21-es” színüvegcsövek korában. Még ezek közül is néhány oldalcsavaros és kombinált cső mérési lehetősége
hiányzott. A német acélcsövek közül is csak néhányat lehetett mérni, a későbbi rimlock, miniatűr és noválcsövek
mérésére pedig nem lehetett a műszert átalakítani.
Ez volt az oka, hogy a háború után ezeket a csőmérőket vagy kidobták, vagy átalakították, a benne található
alkatrészeket felhasználták. Nem sok maradt meg belőlük eredeti formában.
Az én példányom (a továbbfejlesztett változat) is erősen hiányos volt. Hiánytalanul megmaradt az eredeti
hordtáska, egy barnára színezett fadoboz, az előlap kisebb átalakításokkal, de az eredeti foglalatokkal és a két
hálózati transzformátor. Hiányzott az összes yaxley és a műszer méréshatár kapcsolója, a segédrácsfeszültség-ejtő
és az előfeszültség osztó ellenállása.
Komentarze do niniejszej Instrukcji